VÁROSUNK POLGÁRŐRI SZEM-MEL? 

Avagy miként lesz egy helyi szervezet (egyébként szükségtelen) önfényező, önreklámozó akciójából városunkról adott torz, egyoldalúan negatív kép a médiában.

Igencsak különös cikk jelent meg Törökszentmiklósról 2019. ápr. 20-án, így az ünnepi időszakban, nagyszombaton a 24.hu oldalon. Hogy pontosan miről is akar szólni és főként milyen célból, az elsőre nem egyértelmű, de azért kiviláglik lassan, kiváltképp, ha a körülményeket is hozzávesszük.

Műfaját tekintve talán klasszikus riportnak mondhatnánk, csak hát ebből erősen kilóg itt-ott a lóláb.

A műnek már a címe is igen meglepő, mert érezhetően a negatív meglátást hangsúlyozza, de az is a gond vele, hogy némiképp más tartalmat - inkább szociológiai elemzést ígér -, mint amire később kifut a mondanivaló. ''Szinte már csak a megöregedett utcaalapítók élnek itt, a gyerekek elhúztak nyugatra'' - ez a cikk címe. Majd a bevezetésben is folytatódik a hangulatkeltés a generációkon át öröklődő nyomorúságról és kiszolgáltatottságról, amely tán időszerűbb, mint az úgynevezett szocialista korszakban volt. - állapítja meg a cikk szerzője, jól meg is adva ezzel az alaphangot.

Majd egy kis kocsmai "idill" - mi más? - után rátér a lényegre, kimondva, hogy városunk a Szomszédok Egymásért Mozgalom (SZEM) hazai központja, és megtudjuk, hogy ezt az igen hasznos, a szomszédok egymásra figyelő, bűnmegelőzési szándékú mozgalmát a szép emlékű, már elhunyt tanárnő, Marica néni kezdeményezte. Merthogy Marica néni kertjébe az általunk - a szerző szerint - ''keletiek''-nek nevezett cigányok olykor-olykor bejártak megdézsmálni a termést... Kicsit ellentmond ennek, hogy a Délibáb utcában kezdettől, annak felépültétől lakó Gonda úr állítja, ott addig sem volt nagyon betörés, mielőtt megalakult a SZEM...

Többezres kivándorlás?

Így nehéz lesz folytatni a sirámot, áttérnek hát a fiatalok kivándorlására. Itt lép be a képbe sötétkék díszegyenruhájában (?) Kolozsi József, a SZEM spiritusz rektora, a Törökszentmiklósi Polgárőr Egyesület elnöke, aki kijelenti, hogy Törökszentmiklósról az elmúlt években mintegy ötezren emigráltak. Hogy ezt az állítását vajon milyen statisztika igazolja, azt nem említi!

Kétségtelen, a város népessége a legutóbbi, 2011-es népszámlálás óta is csökkent, ma alig 20 ezer fő lakja a települést, és én is ismerek családot, amely több gyerekkel települt ki Hollandiába. Az ötezres kivándorlási szám mégis túlzónak tűnik. Megkérdeztem ezért Markót Imre polgármestert, ő milyen számot tart reálisnak. Válaszában mindenekelőtt leszögezte, hogy kivándorlási adatokról nem tudunk. Ilyen nyilvántartást véleménye szerint a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) sem vezet. Elképzelhető, hogy becsült adatok vannak. De az ötezres kivándorlási szám megalapozatlan!

Népességváltozásról beszélhetünk, Törökszentmiklós esetében - az országos viszonyokhoz hasonlóan - népességcsökkenés tapasztalható. Ez a csökkenés egészen az 1980-as évek elejétől kimutatható. 1980-as adatok szerint a város történelmi népessége 25 ezer fölött volt (a város történetében a legnagyobb népességszám ekkor volt mérhető), mára 20 ezer fő körüli a város lakossága. Pontos statisztikai adatok nincsenek, csak az éves becslések. Ebben az elmúlt közel negyven év(!) viszonylatában tehát az ötezres csökkenés helytálló adat lehet, de ez nem a kivándorlás eredménye, hanem számtalan más, a népességszámot befolyásoló gazdasági, társadalmi változás következménye.

A 24.hu írása a kivándorlási hullám egyik kárvallottjaként mutatja be a 93 éves Piroska nénit. Nyilván jobban szereti minden idős ember, ha az övéi segítik elesettségében, de szerencsére kiderül, hogy a nénit kielégítően ellátja a szociális gondozói szolgálat, és a városban lakó veje is szinte naponta meglátogatja. Olyan nagy baj tehát nincsen! Meg még a szomszédi figyelő-rendszer és a polgárőrök is segítik.

Városszéli életek

Ezek után a Törökszentmiklós környéki tanyavilágban jártak a lap munkatársai, írják. Valójában mindössze pár száz méterre távolodtak el a város végét jelző tábláktól! Olyan házaknál, embereknél voltak, akik afféle köztes, már nem a városban, de még nem igazán tanyavidéken élnek. Ám hamar kiderül a szövegből, hogy nem is a valódi tanyák életkörülményeinek megmutatása, nem a bevezetőben felemlegetett hajdani falukutatók munkájának folytatása a fő cél. A fontos az, hogy a Szomszédok Egymásért Mozgalom (SZEM) polgárőreivel jártak az elhagyott téglagyár környékén és a Tenyői út melletti Szőlőhátulja dűlőben lakó néhány nehéz sorsú embernél a polgárőrök kíséretében.

Akik, mármint a polgárőrök - a cikk szerint - a városi piacon gyűjtik a mozgalomhoz csatlakozni kívánók, azt szerény összeggel támogató lakosok aláírásait. Biztosan így van, így igaz. Ám az is igaz, hogy én 10 éve járok rendszeresen erre a piacra, és ezt a támogatás-szervezést még egyszer sem láttam, de más ismerőseim sem, akik pedig szintén gyakori piacjárók! De nem gond ez, a lényeg, hogy a SZEM jól betölti feladatát, az egymásra figyelést, segítést. És ennek értékéből az sem von le, hogy a mi utcánkban például bőven van arra tapasztalat, hogy SZEM nélkül is így élnek egymás mellett a szomszédok.

A 83 éves Erzsike néniről megtudjuk, hogy a jó ideje nem működő téglagyár vályogvető tavának szomszédságában él. A riportban leírják, hogy most biciklizett haza a boltból, ahol alaposan bevásárolt, oda-vissza majd 10 kilométert tekert! Vagyis Erzsike néni akár a város másik végén lévő, rég bezárt Tesco-ig meg vissza is eljuthatott, az a 10 km így jöhet ki... A város Kossuth úton mért hossza ugyanis pont 5 km, de ezeket az ide leruccanó újságírónak nem kell tudnia...

Aztán a csekély helyismeretű riporter a régi 4-es út mellett véli megtalálni a Szőlőhátulja dűlőt, amely valójában a Tenyői útnál van, amit az itt élők tudnak, elég az! Tragikus emberi sorsot azonban sikerül találnia, mert hiszen megöregedés, betegség mindig van, az független a politikai berendezkedéstől. Fő hogy az elesett emberek dicsérik a polgárőrök gyakori látogatását...

A nagy igyekezetben pedig nem veszi észre a szerző, hogy utolsó beszélgető partnere jócskán ellentmond az addig bizonygatott - valóban pozitív - SZEM-gyakorlatnak, amikor kijelenti, a tanyai világban azért lehet jól élni, mert nem zavarják a szomszédok. Püff neki...!

Fölösleges önfényezés a város jó híre ellenében?

A 24.hu-ban megjelent, fölöttébb bizarr irományból egyértelműen kitűnik tehát, hogy elsődleges célja a helyi polgárőrség működésének dicsérete, és keletkezés-történetét kutatva is olyan információk jutottak el hozzám, hogy a sajtókörúton ki tudja miért, polgárőri díszegyenruhában parádézó Kolozsi úr hívott meg a múlt héten újságírókat, és természetesen a polgárőri szervezetben történt a cikkben megszólaltatottak kiválasztása is.

Miközben tény, hogy a SZEM tagjainak száma nő. Olyan utcákban, ahol rendőrjárőrt csak ritkán látni, valóban megnyugtató az időseknek ez az egymásra figyelés, és az, hogy a polgárőrök is megjelennek esténként a csendes utcákban. Mivel a városban jelenleg kb. 8-10 rendőr hiányzik, így ez a segítség is jól jön, és ezt az itt élők is így értékelik!

Persze joggal merül fel a gondolat, hogy a városunkról nem egészen korrekt, erősen egyoldalú képet festő cikkel a csütörtöki (2019. ápr. 25.) önkormányzati képviselő-testületi ülés azon napirendi pontjára próbálnak hangolni, ahol a polgárőrség múlt évi tevékenységéről szóló beszámoló lesz a téma. De nemrég, amikor ugyanez a testület a polgárőrség helyiség-igényéről döntött, egyöntetű volt a szervezet tevékenységének pozitív értékelése, miként a városban is az! Akkor most miért volt szükség erre a nem túl jól elsült sajtó-puffogásra?

Sebők Emília

Az általam kritika tárgyává tett cikk megjelenési helye: 

https://24.hu/belfold/2019/04/20/torokszentmiklos-szomszedok-egymasert-mozgalom/