ÚTZÁRAK ÉS PITBULL - ÉRDEKHARC SZAKÁLLASON

Hogy Szakállas üdülőtelepen, a Holt-Tisza egyébként békés partján nemcsak a sártenger miatt forrnak az indulatok, hanem más miatt is, arról korábban csak felületes információk jutottak el a város lakosságához.

A 2019. július 31-én a városháza dísztermében megtartott közmeghallgatáson viszont már a kezdéskor sejteni lehetett, hogy valami szokatlan fog történni, hiszen a szakállasi Holt-Tisza melléki ingatlantulajdonosok vagy tucatnyian, csapatban vonultak be. Aztán, amikor képviselőjükként Stummer Attila szót kapott, ő és az általa elővezetett probléma - hogy stílszerűek legyünk - kisajátította a közmeghallgatást. Majd pedig a polgármester a csoportból felhangzó bekiabálás, rendzavarás miatt kénytelen volt berekeszteni a közmeghallgatást. Ezért sem, de egyébként sem biztos, hogy ezen a fórumon volt a legszerencsésebb ezt a témát tárgyalni, hiszen mind az ott ülő hallgatóság, mind a televíziós közvetítést megnézők többségének jószerével fogalma sem volt a kiéleződött helyzet lényegéről. Amely aztán a következő napokban még jobban eldurvult.

KERTEK ÉS KEZDETEK

Mivel a jelen történéseket is befolyásolja, menjünk vissza a kiinduláshoz: A Fegyverneki-Holt-Tisza Szakállasnál lévő részének part menti területéből még a hajdani Tiszatáj Tsz. parcellázott telkeket valamikor az 1980-as évek elején, és adta el magántulajdonosoknak. Ez a rész nevezhető ma üdülőtelepnek, itt vannak az ún. zártkertekbe épített nyaralók, pihenőházak. A holtág kanyarulatában lévő, ma szántó és legelő besorolású részen összesen 31 parcella van, amelyek eredetileg a kárpótlási jegyes földvásárlás keretében- akkor még erdőként és a visszaemlékezések szerint részben cseresznyés kertként -kerültek magánkézbe. A lejáróban pedig megint csak zártkertnek és kertnek minősülő ingatlanokat találunk.

Forrás: Google műholdas felvétel, 2019

Nem is volt itt sokáig semmi feszültség, a pecások nyugodt emberek. Az évek során az egyik tulajdonos megszervezte azt is, hogy a kertek előtt - saját költségen - feltöltötték salakkal a földutat, így be tudtak mindig menni autóval is. Akik pedig kárpótlási jegyekért vették meg itt a földjeiket, azok jellemzően nem is használták azokat rendeltetés szerint szántónak vagy legelőnek. Volt, hogy év számra sem jártak ott. És közben nem igazán érdekelte az embereket, hogy pontosan miként is van bejegyezve a telekkönyvbe a tulajdonuk, kié a közösen használt út. De azért azt már a kárpótlásos vásárlás során is tudniuk kellett, hogy az út közös használatú! Mindenki közlekedett a más útszakaszán/ingatlanán is.

Aztán betört ide is a modernizáció, 2018 tavaszán elkezdődött saját, önkormányzati forrásból a vezetékes ivóvíz- és pályázati pénzből a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése az üdülőtelepi részen. Bár kötelezettsége kifejezetten nincs az önkormányzatnak, hogy ide szennyvízelvezetést is telepítsen, az uniós elvárásoknak megfelelően a Nemzeti Fejlesztési Programirodával együttműködve beszállt a város ebbe a projektbe. Amihez előbb a terepet kellett tisztába tenni, jogilag is.

A munkálatok megkezdése előtt dönteni kellett, az önkormányzat milyen jogi keretek között használja az infrastruktúra kiépítésére a telkek előtt, a part mentén húzódó utat. A projekt megvalósítása érdekében nem volt feltétlenül szükséges a tulajdonjog megszerzése, az egyéb tulajdonjogot korlátozó intézkedéssel is megvalósítható lett volna. A tulajdonszerzésre az önkormányzat hosszú távú területfejlesztési tervei, valamint a kialakult közlekedési szokások jogilag történő rendezésének érdeke szolgáltatott alapot. A vételárat illetően volt némi vita és kifogás, de végül is megvette az önkormányzat az utat, és az így közterületté lett helyen megkezdődhetett a vezetéképítés.

MAGASABB ÉLETMINŐSÉG, TURISZTIKAI VONZERŐ

Az infrastruktúrával ilyen módon ellátott üdülőtelep zártkertjeit az önkormányzat belterületbe kívánja vonni, amihez szükség van a gáttól odáig vezető, az ingatlanok megközelítését biztosító út rendezésére is. A falutól az üdülőtelep erdő felőli végéig min. az út 2/3 része van már önkormányzati tulajdonban, a többit kellene most megszerezni. Csakhogy:

A kárpótlási jegyes értékesítés során a telkek többségét egészen a vízpartig "sikerült" kijelölni és eladni, így a vízparti út most azon a részen szakaszonkénti magántulajdonban van, nem közterület. Ma már meglehetősen abszurdnak tűnik, de ezzel a helyzettel kell, kellene most valamit kezdeni. Mégpedig annak érdekében, hogy elsőre a zártkertek, majd később az egész partmenti terület belterületté nyilvánítható legyen, megteremtve ezzel a feltételét annak, hogy a most szántó/legelő besorolású földeken is üdülők vagy akár állandó lakhelynek alkalmas lakóházak létesüljenek.

Védett külterület (Serfőző István felvétele, 2019. júl. 28.)

Továbbá az önkormányzat távlati elképzelése szerint a Szakállasi-Holt-Tisza turisztikai vonzerővel is bíró horgászati pihenőhellyé lenne fejleszthető. Nem véletlenül módosította úgy az önkormányzat a településrendezési tervet, hogy abban - jogszabályi előírásokhoz is igazodva - 12 méter széles vízparti útról határozott. Mert milyen lenne már egy vízi üdülőtelep a telkek mögötti, hátsó, gát alatti úttal?

A célok érdekében pedig ki kell építeni az infrastruktúrát, járható utat, közvilágítást, majd - a pénzügyi forrásoktól függően - a víz- és csatornahálózatot. Igen ám, de ehhez itt is meg kell szerezni a több magántulajdonos birtokában lévő külterületi szántó/legelő ingatlanok vízpart felőli, a kezdetektől fogva útként használt részét, hogy az közúttá minősíthető legyen. Ennek véghezvitelére az önkormányzat képviselő-testülete határozott arról, hogy megvásárolja a szántó/legelő besorolású és a lejáró melletti ingatlanokból a tervezett part menti földút mint közút kialakításához szükséges területeket.

Az önkormányzat értékbecslést kért egy helyi ingatlan-értékbecslő cégtől, és az általa megadott forgalmi értéken 2018-ban vételi ajánlatot tett a tulajdonosoknak a telküknek az útépítéshez szükséges részére, hogy az ezt elfogadókkal az ingatlanrészekre vonatkozó, kisajátítást helyettesítő adásvételi szerződést kössön. A felajánlott 189 Ft/négyzetméteres ajánlatot azonban az érintettek elfogadhatatlanul alacsonynak tartották, és alternatív megoldásként felvetették a gát alatti út közúttá való kiépítését. Ennek a lehetőségnek a megvizsgálása miatt a megkezdett folyamat félbeszakadt.

De mivel a vételi ajánlatban már az is szerepelt, hogy ennek el nem fogadása esetén jön a kisajátítás megindítása, és ez az egész folyamat nem tűnik kellő kommunikációval kísértnek, így azt, hogy az önkormányzat kisajátítással kíván az úthoz hozzájutni, fenyegetésként, sőt zsarolásként élték meg az ottaniak. Nem véletlenül és nem ok nélkül merült fel az ügy későbbi szakaszában, hogy hatékonyabb kommunikációra lenne szükség az önkormányzat és az összes, ott érintett tulajdonos között. Majd amikor az ez év május végén hozott újabb, a szakállasi ingatlanok közút céljára történő kisajátításáról szóló határozatában is csak 225 Ft/négyzetméterre emelte az önkormányzati testület az ajánlati árat, kitört a háborúság. A város és a tulajdonosok egy része most harcban állnak. Egyre inkább más motivációk is kiviláglanak ugyan az ingatlantulajdonosok részéről, rárakódva az árharcra. A konfliktus egyik nyilvános csúcspontja volt a közmeghallgatáson való szakállasi szereplés.

A szántó- és legelő-parcellák (kisajátítási átnézeti térkép)

Pedig ott, a közmeghallgatáson abban igaza volt Serfőző István képviselőnek, hogy háborúzás helyett tárgyalni kellene inkább, hiszen az erősen kifogásolt négyzetméterenkénti ár a két fél egyezkedése nyomán másként is alakulhat. Az ár egyenkénti alku tárgya - mint mondta - nem csak a kiajánlott áron lehet megkötni a szerződést. Rokonszenves a képviselő érvelése, de meg kell jegyezni, hogy a vételi árat kiajánló polgármesteri levelekben szó sincs az áralku lehetőségéről, nem is lehet, mivel a testület magasabb szerződéses árhoz nem adott felhatalmazást!

Mostanában kötött magán adásvételi szerződésekben alkalmazott árak bemutatásával igazolták is az ellenérdekelt felek, hogy az önkormányzat által felkínált ár mélyen alatta van a piaci áraknak. Vagyis felmerülhet a kérdés, hogy akkor milyen alapon és megbízhatósággal adta az értékbecslő cég az önkormányzatnak a 189 Ft-os becslést... Viszont, aki Magyarországon már közelébe került ingatlanok adásvételének, tudja, hogy a szerződésekben finoman szólva sem mindig a tényleges vételár szerepel. Hol több, hol kevesebb, ahogy az érdekek kívánják. Lehet, hogy itt magasabb árakat papíroztak le, hogy ezzel a szomszédok elővételi jogának érvényesítését megfékezzék...

ELTÉRŐ VÉLEMÉNYEK ÉS ÉRDEKEK

Azonban az érintettek sincsenek azonos véleményen, hiszen vannak tulajdonosok, akik már alá is írták az önkormányzattal az adásvételi szerződést, mások pedig ugyancsak odanyilatkoztak, hogy készek eladni azt a földterületet.

Ám ha egyesek meg tudnak egyezni az önkormányzattal, akkor mások miért kardoskodnak, csatáznak a megegyezésre törekvő tárgyalás helyett? Miért van az, hogy körömszakadtáig ragaszkodnak az ingatlan partfelőli változatlanságához, azt semmi pénzért el nem adnák, vagyis az ár nem is számít?! De akár ingyen is felajánlják a telkük másik végéből a szükséges területet, hogy ott, vagyis a gát, az árvízvédelmi töltés aljában építsen közutat, majd pedig valamikor vízvezetéket és szennyvízcsatornát az önkormányzat. Ami egyébként kedvezőtlenebb, a házuk megközelítésében kényelmetlenebb lenne a telektulajdonosoknak, a városnak pedig több pénzbe kerülne. De leginkább, egy ilyen új út elkészülte időt vesz igénybe, és addig is használni szeretné mindenki az ott lévő tulajdonát. Az a megoldási javaslat tehát, amely kizárólag erre a lehetőségre épít, csak távlatosan valósulhatna meg és a finanszírozási forrását is meg kellene teremteni.

Az érdek! - mondja az egyik bíráló. Az motiválja a csatározást (némi politikai célzatú szereplési vággyal fűszerezve egyeseknél). Van, aki már eleve azzal a szándékkal vette meg a kis földdarabját a kárpótlási jegyekért, hogy majd ha eléri ezt a részt is az üdülők építése, akkor haszonnal adhassa azt el. És ha a gát alatti úttal is belterületté nyilvánítanák ezt a részt, akkor a földtulajdonok értéke várhatóan jelentősen megemelkedik, hála a közpénzből megvalósított beruházásnak, miközben háborítatlanul megmarad a közvetlen vízkapcsolat. Így mindkét előny az itteni földtulajdonosoké lenne: belterületi telek a vízhez való lejutás gyakorlatilag kizárólagossá tehető lehetőségével és a másik oldalon közúton történő megközelíthetőséggel. Ez pedig megér némi hangoskodást és a helyzet kifeszítését. A kijelentést azonban árnyalja, hogy nem mindenki eredeti kárpótlási jegyes tulajdonos, van, akik nemrég vette a portát éppen, mert vízparti telket akart. Bár ez is kicsit csúsztatás, mert eddig is ott volt az út a bekerített telke és a víz között...

Víz, stég, ladik - csend és béke (a szerző felvétele)

De amíg adásvétellel vagy kisajátítással megszerzi az önkormányzat az utat, meg kellene oldani a még magántulajdonban lévő úton a közlekedést, úgy ahogyan évtizedeken keresztül történt. Merthogy ezt most a lázongók útakadályok, útelzárások telepítésével - Stummer Attila megfogalmazásában viszont: a tulajdonuk birtokbavételével - ellehetetlenítették (mellesleg maguk között, egymásnak is!): betonoszlopokra dróthálót húztak, mögötte mélyen és hosszan kiásták az utat több helyen. Mondhatjuk, jogukban áll, hiszen övéké az a földdarab, azt csinálnak rajta, amit akarnak. Az üdülőtulajdonosok pedig akadályoztatva a szokott bejárásban, használják a gát alatti földutat, hogy hátulról megközelíthessék a telküket, házukat, ami lássuk be, nem igazán komfortos.

Nem volt ebből mégsem dráma addig, amíg július utolsó napjának éjszakáján annyi eső nem esett, szinte felhőszakadás, hogy járhatatlan lett a hátsó út. Érkeztek hát a panaszok a polgármesteri hivatalba, hogy mennének ki a nyaralókba, hétvégi házakba, de nem tudnak hol, mert vagy a járhatatlan sár, vagy a veszélyes és tilos gátjárás vagy a többszörösen elzárt magánút van... Vagyis nincs út, nekik viszont ahhoz van elvitathatatlan joguk, hogy használni tudják az ott lévő üdülőtulajdonukat, bejutva az előttük húzódó, immár önkormányzati tulajdonú útra. Ehhez járult még, hogy a szennyvízcsatorna-beruházás kivitelezője, a STRABAG cég akadályközlést jelentett be: a gát alatti felázott földúton nem tud bejutni a gépeivel, hogy helyreállítsa az üdülők előtti önkormányzati utat. Sőt még a holtágat kezelő vízügyi hatóság is meg kell, tudja közelíteni bárhol a partot, a vizet.

AZ ÚTZÁRNAK EGY HÁTRÁNYA VAN: NINCS ELŐNYE! POZITÍV HOZADÉKA NINCS, 

CSAK KÁRT OKOZ! (Serfőző István felvétele, 2019. júl. 28.)

A szó szerint lehetetlen vagy ellehetetlenített helyzet feloldására nagyhirtelen rendkívüli képviselő-testületi ülést hívott össze a polgármester augusztus 1-ére, a szakállasi zártkertek megközelíthetősége tárgyában, amely ülésre visszahívták szabadságáról a törvényesség önkormányzati őrét, a jegyzőt is. Szóba került itt, hogy az útelzárások megszüntetése az önkormányzati tulajdon, az üdülők előtt húzódó út birtokvédelme, használhatósága érdekében is szükséges, nem kisebbítve az üdülőtulajdonosok jogos érdekeit sem. Mivel most ők voltak inkább a problémával érintve, erre a testületi ülésre már az üdülőtulajdonosok jöttek el mintegy tüntetően nagyobb számban.

A jegyző és az aljegyző fontosnak tartotta tudatni a jelenlévőkkel, kiváltképp a hallgatóság soraiban helyet foglaló szántó- és legelőtulajdonosokkal, hogy az önkormányzatnak is joga van a birtokvédelemhez. És mivel ennek hatósági vagy méginkább a bírósági, polgári peres útja rendkívül hosszadalmas lehet, a jog lehetővé tesz önhatalmú intézkedéseket is a birtoksérelem ellen. Dr. Libor Imre jegyző közölte, ha nincs más mód, az önkormányzat élni fog az önhatalom eszközével, felszabadítandó a lezárt utat.

ELDURVULT VITA

Közben Fejes Tibor képviselő (aki egyébként az építkezés miatti szakállasi úthelyzet szigorú kritikusa) kérte a jelenlévő útlezárókat, a kisajátítás terve ellen így tiltakozókat, hogy a kialakult konfliktus feloldása érdekében önként szüntessék meg az útzárakat, tegyék szabaddá az utat. Megemlítette azt is, hogy van, akinek a munkába járását, másnak az orvoshoz való eljutását nehezítik a kerítésekkel, árkokkal, tekintve, hogy életvitelszerűen is laknak ott emberek, de a nyaralók is közlekednének. Serfőző István is a megegyezéses eljárás szükségességét hangsúlyozta, alátámasztva azzal, hogy nem volna szabad felvállalni annak a kockázatát és felelősségét, hogy esetlegesen mentő, tűzoltó vagy rendőr ne tudjon kijutni az üdülőkhöz a lezárt út miatt. Azt viszont nem lehet elhallgatni, hogy a csatornaépítés miatt felvágott és még mindig helyre nem állított, eső után mélyen sáros úton egyébként sem lehet biztonsággal közlekedni...

Színe és visszája ... (a szerző felvétele)

Kazinczi István, Tiszatenyő polgármestere, aki magánember üdülőtulajdonosként és a szántó részről a tenyői önkormányzatot mint tulajdonost képviselve is jelen volt az ülésen, kijelentette, hogy szerinte most már mindenképpen jogi megoldásra lesz szükség, azzal lehet csak rendezni a kialakult vitát. De kérte, hogy addig is szedjék fel az útelzáró akadályokat, ehhez az itteni önkormányzat ad technikai segítséget. Mert nem kell kitolni azokkal az emberekkel, akik az üdülőrészre szeretnének eljutni, miként azt tehették közel 30 éven át (mégha Magyarországon nincs is tételesen szokásjog). Szerinte csak akkor védhető az útzár alkalmazása, ha van járható alternatív út. Kazinczi István arra kérte a Képviselő-testületet, hozzon olyan - az emberségességet is szem előtt tartó - döntést, amelynek eredményeként másnap reggeltől a 30 éve használatos úton közlekedhetnek az emberek. Az ügy pikantériája ebben a vonatkozásban, hogy a tenyői önkormányzat földjei elé, az ottani kerítésből is útzárat kreáltak valakik, amelyet - úgy tudni - tenyőiek állítottak vissza eredeti állapotába...

Az ezúttal is viharossá, bekiabálásokkal káoszossá váló ülés végén Markót Imre polgármester határozati javaslata alapján a Képviselő-testület a Törökszentmiklós-Szakállas zártkertek és az önkormányzat saját tulajdonú útjának megközelíthetősége érdekében - egyöntetű igen szavazattal - úgy döntött, hogy az utat elzáró kerítéseket, tárgyakat elbontással megszünteti. Határidő: azonnal!

Ki is rendelték másnap délelőttre a Kommunális Kft. erőit, elvégzendő a munkát, a bontást. Csakhogy a munkára érkezőket - az elmondások szerint - pitbullal és azzal a szándékkal fogadta egy házaspár, hogy ha a gépek megindulnak, ők eléjük fekszenek. Majd kihívták a rendőrkapitányt is, aki azzal a jogi eligazítással szolgált a jelenlevőknek, hogy ez az útzár- bontás törvénytelen lenne, még ha az testületi döntésen is alapul. Markót Imre ennek hatására leállítatta a procedúrát. Az útzárak tehát maradtak, a probléma is maradt!


INTERJÚ A JEGYZŐVEL

Mivel több ízben is elhangzott menet közben, hogy jogi úton kell a megoldást keresni, dr. Libor Imre jegyzőt kérdeztem az eddigiek értékeléséről és a további lépésekről: 

Kérdés: A jogász végzettségű törökszentmiklósi rendőrkapitány - így mondják a helyszínen jelenlévők - jogtalannak minősítette a magánterületre állított útzárak erőszakkal való elbontását. Úgy tudni, az önkormányzat felett törvényességi felügyeletet gyakorló Kormányhivatalnál is finoman szólva érdekesnek minősítették a testület döntését, amelyről egyébként hivatalos úton is nyilatkozniuk kell, ha kifogásolandónak tartják. Ön hogyan minősíti utólag ezt a határozatot? Hiszen ott ült a rendkívüli testületi értekezleten, módja lett volna ellenvetéssel élni, ha jogi szempontból megalapozatlannak értékeli.

Dr. Libor Imre válasza: Nincs arról tudomásom, hogy Kapitányságvezető Úr a helyszínen tartózkodott volna és jogtalannak minősítette volna az alkalmazni kívánt birtokvédelmi eszközt. Azt azonban ki kell jelenteni, hogy a birtokvédelmi helyzet megítélésére a rendőrség nem bír hatáskörrel. A birtokvédelem és annak eljárási szabályai a Polgári Törvénykönyvben, valamint egy ágazati kormányrendeletben került szabályozásra. Mivel a rendőrség ügykörében ilyen esetek hatáskör hiányában nem fordulnak elő, véleményem szerint a rendőrség mint szervezet nem jártas a birtokvédelmi eljárásokban, a birtokvédelmi eszközök alkalmazásának módjában és lehetőségében. Persze ettől lehet jogszerűtlen az intézkedés, de a birtokvédelmi ügyekben a döntés jogosságát nem pusztán csak az aktuális tulajdonviszonyokra kell alapozni. 

A Képviselő-testület döntését jó magam nem láttam megalapozatlannak, ellenvetéssel nem éltem, mivel az véleményem szerint a Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) 5:6. § (2) bekezdésén alapult, mely szerint az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal akkor lehet fellépni, ha a más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná. Tehát a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy az elvesztett birtokot a birtokos saját erejéből visszaszerezze. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy jelen helyzetben miért vélem azt, hogy az önhatalom gyakorlása nem tiltott cselekmény. Ez alapján javasoltam a többi ingatlantulajdonosnak is a testületi ülésen, hogy véleményem szerint gyakorolható a jogszabályi keretekben foglalt önhatalom.

Kérdés: Mikorra várható, hogy a Kormányhivatal - ha indokoltnak látja - törvényességi szempontból megkifogásolja az útzárak lebontására hozott testületi döntést? Hiszen most egy élő határozatról van szó, a polgármester ismét elrendelhetné a lebontást.

Válasz: A kérdéses határozat nem került visszavonásra, az önkormányzat részére ez a birtokvédelmi eszköz továbbra is rendelkezésére áll. Nem tudok arról, hogy a Kormányhivatal vizsgálná az említett döntés törvényességét.

Kérdés: Most mi a fizikai valóság Szakállason? Még mindig nehezítik, esős időben ellehetetlenítik az üdülőtulajdonosok bejutását az útzárak?

Válasz: Igen

Kérdés: A szakállasi Holt-Tiszánál ingatlantulajdonosok közül a mostanára kialakult helyzetben többen vannak azok, akik ártatlanul érdeksérelmet szenvedtek. Viszont úgy tűnik az ártatlanok, az üdülőtulajdonosok érdekeinek védelmére kevés a jogi eszköz ebben a történetben. Ön is így látja?

Válasz: Nem. Minden sérelmet szenvedett lakos részére rendelkezésre állnak a birtokvédelmi eszközök.

Ez is egy megközelítési lehetőség az üdülőkhöz... (Serfőző István felvétele, 2019. júl. 28.)

Kérdés: Tudnak arról az önkormányzatnál, hogy a kiszolgáltatott helyzetbe került üdülőtulajdonosok közben saját lakossági fórumot tartottak a napokban, és a gát túlsó oldalán lévő önkormányzati út számukra járhatóbbá tételét akár ki is fizetnék? Állítólag már meghaladja az 1 millió forintot az erre a célra összegyűjtött pénz. Ha érkezett erről Önökhöz tájékoztatás, mi ennek a kezdeményezésnek a hivatali fogadtatása?

Válasz: Hivatalos megkeresésről nincs tudomásom.

Kérdés: A frontok megmerevedni látszanak, mivel az önkormányzat ragaszkodik a településrendezési tervben elfogadott partmenti úthoz, a tulajdonosok egy része pedig nem hajlandó az ehhez szükséges földterületétől adásvétel útján megválni. Mi lesz most? Mi következik? Az önkormányzat már megindította a kisajátítási eljárást? Hány telekre?

Válasz: Az önkormányzat záros időn belül be fogja nyújtani a kisajátítási kérelmet azon ingatlanokra vonatkozóan, amelyek esetében a vételi szándékot kifejezetten elutasították, vagy jogszabályban meghatározott határidőn belül nem nyilatkoztak a tulajdonosok. Arra a kérdésre, hogy ez mennyi ingatlant fog érinteni nem tudok választ adni, mert folyamatosak az egyeztetések az ingatlantulajdonosokkal. 

Kérdés: Az illetékes hatóság azonban dönthet úgyis, hogy nem járul hozzá a kisajátításhoz. Közben pedig az önkormányzat már egyes telekrészeket/útrészeket megvásárol. Akkor ez patthelyzetet eredményez? Az önkormányzat le kell mondjon a fejlesztésről? Nem lesz itt se belterületté nyilvánítás, se horgászparadicsomra lehetőség?

Válasz: Ahogy említettem, az önkormányzat hosszú távú területfejlesztési stratégiája szerint jár el. Emellett a kialakult közlekedési szokásokat szeretné véglegesen rendezni, amely a területfejlesztés mellett már elodázhatatlan feladat. Az önkormányzat számtalan lehetséges megvalósítást megvizsgált és a jelenlegi elképzelésektől eltérő rendezést nem lát megvalósíthatónak. Mindezért úgy vélem, hogy a kisajátítási hatóság helyt fog adni a kisajátítási kérelemnek.

Kérdés: Az egész ügyet eddig jobbára ingatlanhasználati, - tulajdonlási kérdésként kezeltük. De itt egy természetes vízről is szó van. Milyen jogszabályok érintik és miként ennek a használatát? Gondolok itt például arra, hogy az illetékes vízügyi hatóságnak is vannak törvény adta jogosultságai.

Válasz: A vízügyi hatóságot értesítettük a kialakult helyzetről. Azt, hogy milyen eljárási intézkedéseket terveznek, arról nincs tudomásom. Azt is meg kell említenem, hogy a víz tulajdonjogával a Törökszentmiklós Városi Önkormányzat rendelkezik. Ezáltal az útzárat létesítők nem csak a többi ingatlantulajdonos birtokjogát sértik, illetve nem biztosítják az önkormányzatnak a tulajdonában lévő út megközelíthetőségét, hanem elzárják a vízfelülettől a tulajdonos önkormányzatot, valamint a vízfelület üzemeltetőjét. Az üzemeltető Fegyvernek Mezőgazdasági Városüzemeltetési és Fejlesztési Intézmény már jelezte, hogy intézkedéseket fog tenni az eredeti állapot helyreállítása érdekében.

Sebők Emília


Az indítókép Serfőző István felvétele (2019. júl. 28.)