ÚJJÁSZÜLETŐ SZAKRÁLIS SZOBRAINK

Törökszentmiklós első(!) kőszobrának, az 1755-ben felszentelt klasszikus ábrázolású Szeplőtelen Szűz Máriának már elmosódottra porladt az arca, ahogy glóriája alatt áll a templom előtti tér sarkában! Nepomuki Szent János ugyancsak barokk stílusú kőszobrának fején pedig rést ütött az emberi durvaság és az idő... 

Most viszont hála annak a sikeres adománygyűjtésnek, amelyet a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyházközség indított - mint mindig, Galsi Zoltán helytörténészünk nagy lelkesedésű részvételével - , megkezdődhetett a két szobor szakszerű restaurálása. Ma délelőtt már nagy munkában volt Gácsi Barna szobrászművész-restaurátor a Nepomuki Szent János-szobron, amikor ott jártunk. 

NEPOMUKI SZENT JÁNOS-KŐSZOBOR

Nepomuki Szent János személyének és szobrának ismertsége jóval kisebb nálunk, mint a hatalmas kultuszú Szűz Máriáé; az 1700-as évek vége táji népszerűsége, amikor az itteni kőszobrát is felállították, azóta kikopott a közösségi tudatból.

A szobor helyének kiválasztása viszont fontos múltbeli üzenetet jelent: Mivel Nepomuki Szent János a vízhez kötődő szakmákat folytatók (hajósok, révészek, halászok, vízimolnárok), a vízen és hídon járók védőszentje (is), de ami a legfontosabb, a vízbe fúltak védőszentje, "faragott képeit" elsősorban folyók és más vizek partján állították fel.

Klasszikus Nepomuki-ábrázolás: a szent félrefordított fejjel úgy tartja kezében a keresztet Krisztussal, mint egy kisdedet. (Galsi Zoltán)

Na de, ez a szobor ma is az eredeti helyén áll, a Kiskúti iskola után, a Kossuth úton egy kis beugróban. Hol van itt élő víz? Ma már sehol! De amikor 1778-ban a Libor János törökszentmiklósi jobbágy állíttatta szobrot felszentelték, még jóval a Tisza szabályozása előtt voltak őseink, a Tisza élő mellékága, a máig ismert nevű Tinóka mindössze 100 méterre innen folyt, a part alatt.

Az idő persze ezt a szobrot sem kímélte, voltak is rajta fennállása első 100 évében felújítások. Majd a következő századot is átvészelte. Csakhogy, olvashatjuk az alapműben, Galsi Zoltán könyvében*, valakik úgy "ünnepelték" a szobor felállításának 200. évfordulóját, hogy valamikor az 1970-es években leütötték a szobor fejét. (Galsi Zoltán ezt összefüggésbe hozza a kommunizmus ilyen-olyan hatásával. Lehet, hogy jogosan. De lehet, hogy egyszerűen "csak" utcai balhéból támadtak valakik a Nepomukira, a Jánoskára, ahogyan sokáig nevezte a nép...)

A Törökszentmiklós és Vidéke lap még 1991 nyarán is felemlegeti, hogy vajon meddig marad még fej nélkül a szobor. Nos, akkortól már nem sokáig volt az: dr. Laczkó Béla plébános 1993-ban restauráltatta, Balázs Antal rákóczifalvai restaurátor újrafaragta a fej hiányzó részét, ezzel kiegészítve azt. Idővel azonban a fej részeinek illesztésénél, talán lejjebb is, repedéseket okozott a beszivárgó víz, a feszítő jég. Közben pedig a szobor más részein is egyre csak porladt a kő.

MEGKEZDŐDÖTT A RESTAURÁLÁS

Olyannyira halaszthatatlannak látszott a restaurálás és az így helyrehozott állapot konzerválása, hogy már tavaly voltak olyan szakértői vélemények, melyek szerint sürgős beavatkozás nélkül nem lehet visszaállítani az eredeti alakokat.

De most ez megkezdődött! Ahogyan ma Gácsi Barna elmondta, a két szobor, a Nepomuki Szent János és a Szeplőtelen Szűz Mária (Immaculata)-szobor helyreállításán egyidejűleg fog dolgozni, így várhatóan másfél hónap múlva mindkettő megújulva várhatja a rájuk következő időket.

Mert az idő és hozadékai rongálják leginkább köztéri kőszobrainkat. A természetes kövek - és ezek azok, a Nepomuki egyfajta kemény mészkőből, a téren álló és a templom főbejárata feletti (tavaly felújított) Szeplőtelen Szűz Mária-szobrok homokkőből készültek - eredeti közegükből kiemelve természetes módon öregszenek. Ráadásul mindkét kőtípus hajlamos a porladásra, ami - az általános jelenséget nézve - különösen megmutatkozik a savas esők megjelenése óta. Bár a restaurátor szerint nyilván az ilyen környezeti hatások nem használnak a köveknek, de nálunk túl nagy légszennyezés nem éri ezeket a szobrokat, az ilyen jellegű köveken szerkezeti roncsolódást egyébként is kevéssé okoz, a savas eső probléma pedig városunk környezetében valószínűleg nem több mint bárhol másutt.

Gácsi Barna a káros környezeti hatások témájához hozzáteszi, sőt ezt tartja talán leginkább fontosnak, hogy a Nepomuki-szobornak nem tesz jót, hogy néhány méternyire van a nagy gépjárműforgalmú Kossuth úttól, ami szinte folyamatos rezgésekkel jár. A rezgés a porózus anyagszerkezet miatt önmagában is felerősíti a kő szerkezeti romlását. Ehhez adódik még, hogy a rezgések apró repedéseket okoznak a porózus kőben, ahová beszivárog a víz, nagy hidegben pedig az meg is fagy és még inkább mállasztja a szobor anyagát. Remélni lehetett, hogy ez az ártó hatás mérséklődik, amikor megépült az elkerülő út, de nem sokáig csökkentette észrevehetően a városon átdübörgő forgalmat, mert a 46-os úton délről egyre több kamion érkezik a város központjába.

Nem csoda hát, hogy a most kezelésbe vett két szobor is igencsak rossz állapotban van. A Nepomuki olyannyira, hogy a helyszínen történő restaurálás mellett kellett dönteni, az elmozdítása ugyanis tovább veszélyeztette volna, kárt tehetett volna benne.

A restaurátor első feladata mindezekből adódóan, hogy egészen odáig leszedje a porladt részeket, rétegeket a szobrokról, ahol már úgymond egészséges, rongálódásmentes követ talál. Még ha a laikus bámészok ezt sokszor ijesztően durva beavatkozásnak vélik is. Olyan ez, mint a fogtömés előkészítése: az elszuvasodott részeket addig kell letisztítani, ameddig már a fog egészséges anyagáig el nem jut a rémes fúró. A szobor testében is be kell menni egészen a magig, mert különben a ráépített pótlás alatt tovább fog romlani az anyag. Sajnos a Nepomuki-szobor esetében ez az egészséges kő alkotta mag már rendkívül kicsi, mindössze kb. 15 centiméter átmérőjű lehet, a többi annyira meggyengült.

A letisztított magra kell majd ráépíteni az újraalkotott részeket, remélve, hogy ezzel hosszabb életű, ellenállóbb lesz a mű a viszontagságokkal szemben. És hogy ezek a pótlások stabilan illeszkedjenek, nem elég ragasztással felerősíteni őket a meglévő, eredeti anyagú magra. Gácsi Barna tapasztalata alapján stabilabb lesz az összeépítés, ha erősebb tartást adó rozsdamentes csapolás köti a pótlásokat az erős részig. Megint csak fogorvosi hasonlattal élve, olyanképpen kell eljárni, mint a csapos fogak esetében, mert az egyszerű ragasztásos eljárásnál statikailag sokkal biztonságosabb. Ezzel a csapolásos technikával kiegészítve lesz új feje, lába a Nepomuki-szobornak, hogy az eredeti porózus anyaghoz stabilan kapcsolódjanak a szerkezeti felépítéshez szükséges akár 5-8 cm vastagságú pótlások.  

SIKERES KÖZADAKOZÁS

A városunk két legrégebbi szobrának felújítására meghirdetett közadakozás tehát sikeres volt, összegyűlt annyi pénz, hogy elkezdődhessen a restaurálásuk. Amint már az előkészítés idején is hallhattuk, mintegy 1,5 millió forint lesz a két szobor felújításának költsége. Az összeg nagyságának értékeléséhez azonban tudni kell, hogy Gácsi Barna törökszentmiklósi születésű lévén, a városnak nyújtott egyfajta lokálpatrióta támogatásként, rendkívül kedvezményesen, szinte anyagárban dolgozik a két szobron. (Galsi Zoltán ehhez összehasonlításként felemlíti, hogy 2009-ben a katolikus temetőben lévő Honvéd-emlékmű felújítása önmagában került 1,5 millió forintba.)

De hogy most ehhez a költséghez mennyivel járultak hozzá a támogató adományozók és mennyit adott maga a katolikus egyház, azt nem tudni. Hiába kérdeztem Bordás Péter helyi plébánost, mint máskor sem, most sem válaszolt. Az adománygyűjtés viszont - Galsi Zoltán elmondása szerint - addig tart, amíg a két szobor felújítása be nem fejeződik.

Azért is lenne jó az egyház vállalását ez ügyben megismerni, mert bennfentes információk szerint Bordás Péter álláspontja szerint ezek az alkotások nem elsősorban a Római Katolikus Egyház, hanem a törökszentmiklósi katolikus hívek tulajdonát képezik, így tehát ezek felújítása, karbantartása is az ő feladatuk. A restaurálás most megtörténik, de Gácsi Barna felhívja a figyelmünket, hogy mivel a porózus anyagba bejutó nedvesség, víz szétfeszíti a köveket, a restaurálás után 5-10 évente ápolni, vízlepergető anyaggal kezelni, impregnálni kell/ene ezeket az alkotásokat, hogy megint sokáig szépek legyenek. Kérdés tehát, hogy ezt kinek kellene vállalnia.

Sebők Emília


A fotók a szerző felvételei.

* Galsi Zoltán: A törökszentmiklósi és környékbeli keresztek, szakrális szobrok története, Városvédő és -Szépítő Egyesület, Törökszentmiklós, 2015