TÖRTÉNELMI RÉTEGEK ÉS CSEREPEK

Az ásatásvezető régész beszámolója a törökszentmiklósi palánkvár területén végzett régészeti megfigyelésről

A Törökszentmiklóson építendő Szent Kristóf katolikus óvoda alapozása során előírt régészeti megfigyelés zajlott 2019. június 26. és július 11. között, összesen 9 munkanapon. A terület az ismert Törökszentmiklós - Palánkvár török kori régészeti lelőhelyen található.

A munka a cölöpalapok kiásásával kezdődött, ez azonban régészeti jelenségeket nagyrészt nem bolygatott, a XIX. és XX. századi, már korábban bolygatott rétegekbe hatoló lemélyítés során csak szórvány török kerámiadarabok kerültek felszínre.

Július 1-én megkezdődött a tehertartó falak sávalapjainak kiásása. A megelőző pénteken kiásott sekély árkokban, amelyekkel a végleges alapok helyét jelölték meg, több helyen is jelentkeztek a török kori emlékek. Ezért az érintett területen leállíttattuk a gépi földmunka végzését, és ezt követően július 3-áig feltárást végeztünk. Ekkor hat érintetlen rétegsor került elő a felszín alatt 60-120 cm mélységben, magasabban, mint ami a korábbi kutatások alapján várható volt. Másnap az árokalap aljában, 220 cm mélységben két gödör bukkant elő, amelyekben XIV. századi kerámiát találtunk, ezzel bizonyítottá vált, hogy ez a terület már a török kor előtt is lakott volt!

A belső falak alapozásának kiásása az északi és déli szárnyak területén régészeti szinteket nem érintett. Az épület középső szakaszán található négy fal területén viszont mindenhol jelentkezett a török kor. Ezeket a részeket a földmunkával párhuzamosan feltártuk és dokumentáltuk. Július 11-én az utolsó régészeti szinteket is érintő mélységig leérő alapárkokat is kiásták, ezzel a régészeti felügyelet és az ezzel párhuzamos bontómunka befejeződhetett.

Összefoglalva az eredményeket: A lelőhely legkorábbi megtelepedését egy a középkori humusz szintben talált - más tárgyakkal nem kísért -, kézzel formált, bronzkori kerámiatöredék mutatja. Az altalajban jelentkező két késő középkori gödör jelzi a következő korszakot. Átlag 120 cm mélységben a késő középkori humuszszint tetejétől kezdődik a török kori palánkvár emlékanyaga.

Minden rétegsorban megfigyelhető rendszer a következő volt: Az ős humuszon egy sárga-szürke tömör agyag feltöltési réteget találtunk, ezen volt az első égési szint (történeti források alapján 1595-ből). A pusztulási szinten újabb sárga-szürke feltöltési réteg helyezkedett el, amelyet egy újabb égési szint fed a fiatalabb beépítés felégetéséből (történeti adatok alapján 1685-ből). Ezt a szintet a XIX. és XX. századi bolygatás zárta.

Olyan kincseket, amilyeneket az emberek általában remélnek, szeretnének látni egy ilyen ásatásból, nem találtunk. Régészeti szempontból viszont értékes és a várban zajlott életre utaló tárgyak gazdagították innen a múzeumi gyűjteményt: nagy mennyiségű bögreformájú kályhaszem, kevés fazék és mázas kerámia, fémkeresős vizsgálattal XVI-XVII. századi érmek, gyertyatartó és egy vasdepó, feltehetően a felső égési szintből.

Mali Péter régész

Damjanich János Múzeum

A képek Sebők Emília felvételei: Mali Péter munkában a palánkvár feltárásán