SZOBOR EGY FÖLDINKNEK, EGY ELISMERT TUDÓSNAK

Eddig nem jutott el hozzám a hír, most hívta fel valaki a figyelmemet, hogy a nyár elején szobrot avattak Sopronban Molnár Sándornak, egy törökszentmiklósi születésű egyetemi tanárnak, tudósnak! Nem tudok róla, hogy bárki más földink ilyen megtiszteltetésben részesült volna!

A Faipari Tudományos Egyesület Molnár Sándor Emlékbizottsága és a Soproni Egyetem Simonyi Károly Kar 2019. június 3-án emlékülést tartott prof. dr. Molnár Sándor születésének 75. évfordulójára. Majd a Soproni Egyetem Botanikus Kertjében felavatták a tudós mellszobrát. Mind az emlékülésen, mind a szoboravatáson részt vett Markót Imre, városunk polgármestere.

Molnár Sándor Törökszentmiklóson született 1944. június 3-án. Egyetemi tanulmányait a szentpétervári Erdészeti Akadémia Faipari Mérnöki Karán folytatta. 1980-ban került a soproni egyetemre. A 2014 decemberében elhunyt dékán vezetése alatt a Faipari Mérnöki Kar rendkívüli sikereket ért el a soproni egyetemen. Komplex, széles körű oktatást folytatott, miközben vezetői pozíciót töltött be számos kutatási projektnél. Az akác és a nyár fő kutatási témáin kívül, a bükk, tölgy és faenergetika vizsgálatok, gyorsan növő fafajok (akác, nyár, fűzfajok) képezték kutatási irányultságát. Jóleső olvasni az emlékülés visszaemlékezéseiben, hogy Molnár Sándor írói munkásságához tartoznak azok a gyermekeknek szóló mesekönyvek, amelyeken keresztül fontos üzenetet közvetített a számukra a természet szeretetéről, az erdő védelméről és szemléletük jó irányba történő formálása céljából.

Markót Imre polgármester Molnár Sándor szobránál

Az emlékülést Markót Imre, Törökszentmiklós polgármesterének felszólalása zárta. Az egyetemi honlap beszámolója szerint polgármesterünk az emlékülés kötetlen beszélgetései során tapasztalta, hogy a megjelentek milyen szakmai, baráti és családi köteléket alkotnak. Molnár Sándort életútja, emberi nagysága ismeretlenül is példává emeli a törökszentmiklósiak számára. A gyökerek, a szülőföldről, az épített és teremtett valóságból indulva, maradandót alkotott, példaértékű, amit elért. Markót Imre beszédében kiemelte, hogy Molnár professzor a 20 éve megalakult törökszentmiklósi Baráti Kör aktív tagja volt, fontosak voltak számára a szülővárosához kötő emberi kapcsolatok.

Polgármesterünk saját emlékét idézve vezette fel befejező gondolatát. Egyetemistaként, építészmérnöki tanulmányai során mindig az egyetem kertjén kellett keresztül haladnia, ahol korábbi professzoroknak az utókor számára megörökített szobrai között kellett áthaladnia. Úgy érzi, hogy a számtalan kitűntetés ellenére Molnár Sándor professzor úr számára mégis az lesz ezek között a legnagyobb elismerés, amikor az "örök pantheon"-ban örökítik meg az utókor számára.

A szobor ünnepélyes leleplezését követően az emlékműnél koszorút helyezett el az egyetem, a kar és szülővárosa, Törökszentmiklós. 

Sebők Emília


A fotók Kisalföld/Magasi Dávid felvételei.


Nem reméltem, hogy valaki még emlékszik Törökszentmiklóson Molnár Sándorra, és mégis! Kedves ismerősöm, helyi újságírói munkámban értékes segítőm küldte a cikkhez ezt a hozzászólást:

Dr. Molnár Sándor férjem gyerekkori barátja volt. Hányattatott fiatalsága után megtalálta méltó társat Posch Paula személyében, aki szintén az egyetem elismert tanára. Mellette tudta szakmai tudását kellően kamatoztatni, diákjaival és környezetével mindig szeretetteljesen bánni. Rendelkezett egy - mindhárom fiúra jellemző - szülőktől örökölt tulajdonsággal: JÓ EMBER volt. Mindig ez a kép ugrik be róla, ha eszembe jut. A többi eltörpül emellett. Sajnos már csak öccse él, szívből remélem, még sokáig, egészségben.

A szoboravatón három gyerekkori barátja is ott volt: Dr. Dögei László, Zakar Mihály és a férjem. Most szeptember elején lesz a 60 éves általános iskolai találkozójuk, sajnos már nagyon lecsökkent létszámmal számolnak.

Köszönöm a szép megemlékezést, Tigyiné Ladár Mária