SZÉTPORLADÓ SZAKRÁLIS SZOBROK

Törökszentmiklós első(!) kőszobrának, a klasszikus ábrázolású Szeplőtelen Szűz Máriának már elmosódottra porladt az arca! 

Nepomuki Szent János kőszobrának fején pedig egyre durvább a rés... Nem tudni, még meddig lesznek így! Meddig romlik az állapotuk tovább?!

Élmény hallgatni, amikor Galsi Zoltán helytörténet-kutató tanár a városunkban és környékén lévő keresztekről és szakrális szobrokról beszél, róluk szóló írásai pedig a település történetének gazdag tartalmú kis esszéi. Rányitja a szemünket, kinek-kinek a szellemét és az érzéseit ezekre az értékeinkre. Így különösen szomorú, ha ezeket az értékeket, szépségeket súlyos romlásukban kell látnunk.

A SZEPLŐTELEN SZŰZ MÁRIA (IMMACULATA)-SZOBOR

A szobrot valószínűleg Barkóczy Ferenc egri püspök állíttatta. 1755-ös felszentelésekor és utána még közel 100 évig benn volt a városközpontban, a főtértől kicsit északabbra, az urasági ház előtt. Innen vitték a katolikus templomtérre, ahol több helyen is állt az idők során.

1948-ban a politikai vezetés a közterületről egy eléggé eldugott helyre, a katolikus plébánia kertjébe száműzte a szobrot. Az idősebbek közül sokan onnan emlékeznek rá. Egy kis tujaliget, egy asztallal, padokkal kialakított pihenő és elmélkedő hely szolgált a szobor otthonául egészen 2000-ig.

A katolikus főtemplom előtti tér (városunk katolikus főtere, központja) és annak "berendezése" 2000-ben újult meg Markót Imre építészmérnök, jelenlegi polgármesterünk tervei alapján. Ekkor az itt lévő két szobrot és a keresztet a három térre vezető út középtengelyében helyezték el a téren. A Szeplőtelen Szűz Mária-szobor - én úgy látom - a Kapisztrán utca vonalában áll, de amióta tavaly januárban lebontották a térről a régi katolikus fiúiskola épületét, a Szent Erzsébet utca felől érkezve is azonnal szembetűnik.

A szobor 2000-ben, közvetlenül a felújítása után

A minden ízében barokk stílusú alkotás részleteiben is feltűnő szépségeket és fontos jelentéstartalmakat hordoz. Ezekről a tőle szokott alaposságú leírást olvashatunk Galsi Zoltán 2015-ben megjelent könyvében*, amely alapmű ezen a területen. Majd megtudhatjuk tőle, hogy a nagy hármas ünnepre - a kereszténység 2000 éves, az államalapítás 1000 éves és a templom 100 éves jubileumára - dr. Laczkó Béla törökszentmiklósi plébános felújíttatta a Szeplőtelen Szűz Mária-szobrot, amely munkát Egri Hunor kőszobrász-restaurátor végzett el. Csakhogy valamit talán nem egészen jól csinálhatott, ha a szobor negyedévezredig kibírta felújítás nélkül, most pedig már 15 évvel a felújítás után megjelentek a romlás feltűnő jelei a kövön, és egyre csak tovább rosszabbodik az állapota.

A korabeli történésekre visszaemlékezők azonban azt sem tartják kizártnak, hogy esetleg nem is a mester, hanem egy hozzá nem értő munkás végzett alkalmatlan tisztogatást a szobron: például valamilyen agresszív vegyszerrel próbálta eltávolítani a felrakódott fekete gipszes réteget. A mészkövet pedig a savak, lúgok drasztikusan pusztítják. Képesek beszivárogni a porózus mélyebb rétegekbe, és ott tovább pusztítanak. De mert az elmondások szerint a Szűz Mária-szobor a plébánia fészerében volt a felújítás alatt, nem lehetett látni, nem tudhatjuk, mi is történt vele valójában!

Ma már csak annyit mondhatunk, hogy nem tudjuk, a restaurátor maga vagy valamelyik segédje csinálta a 2000-es rekonstrukciót, de hogy nem kellő alapossággal, az biztos!

Ám az is igaz, hogy a környezetszennyezés is felgyorsult az elmúlt évtizedekben, és a porózus kőből készült szobornak különösen árt a légszennyezés, a füst, a savas esők. A gyakorivá vált kiugró hőmérsékleti ingadozások további károk okozói a kőben. A következmény: folyamatos anyagmállás, felületi sérülések, de a felszín alatt, beljebb is lehetnek lazulások...

NEPOMUKI SZENT JÁNOS-KŐSZOBOR

Nepomuki Szent János személyének és szobrának ismertsége jóval kisebb nálunk, mint a hatalmas kultuszú Szűz Máriáé; az 1700-as évek vége táji népszerűsége, amikor az itteni kőszobrát is felállították, azóta kikopott a közösségi tudatból.

A szobor helyének kiválasztása viszont fontos múltbeli üzenetet jelent: Mivel Nepomuki Szent János a vízhez kötődő szakmákat folytatók (hajósok, révészek, halászok, vízimolnárok), a vízen és hídon járók védőszentje (is), de ami a legfontosabb, a vízbe fúltak védőszentje, "faragott képeit" elsősorban folyók és más vizek partján állították fel. Na de, ez a szobor ma is az eredeti helyén áll, a Kiskúti iskola után, a Kossuth úton egy kis beugróban, szemben a már említett Kapisztrán utca betorkollásával. Hol van itt élő víz? Ma már sehol! De amikor 1778-ban a Libor János törökszentmiklósi jobbágy állíttatta szobrot felszentelték, még jóval a Tisza szabályozása előtt voltak őseink, a Tisza élő mellékága, a máig ismert nevű Tinóka mindössze 100 méterre innen folyt, a part alatt.

Az idő persze ezt a szobrot sem kímélte, voltak is rajta fennállása első 100 évében felújítások. Majd a következő századot is átvészelte. Csakhogy, olvashatjuk az alapműben, valakik úgy "ünnepelték" a szobor felállításának 200. évfordulóját, hogy valamikor az 1970-es években leütötték a szobor fejét. (Galsi Zoltán ezt összefüggésbe hozza a kommunizmus hatásával. Lehet, hogy jogosan. De lehet, hogy egyszerűen "csak" utcai balhéból támadtak valakik a Nepomukira...)

A Törökszentmiklós és Vidéke lap még 1991 nyarán is felemlegeti, hogy vajon meddig marad még fej nélkül a szobor. Nos, akkortól már nem sokáig volt az: dr. Laczkó Béla plébános 1993-ban restauráltatta, Balázs Antal rákóczifalvai restaurátor újrafaragta a fej hiányzó részét, ezzel kiegészítve azt. 

Most, de már jó ideje, így néz ki "Jánoska" - ahogy a miklósi katolikusok hívták - a fej illesztésénél, de úgy látszik, lejjebb is mély repedéseket okozott a beszivárgó víz, a feszítő jég. A Szűz Mária-szobor állapotáról elmondottakon túl itt a repedések még nehezebbé teszik a restaurálást.

Az általam megkérdezett szakértő véleménye szerint mindkét szobor esetében SÜRGŐS restaurálás szükséges, majd konzerválás. Csak SZAKEMBERRE szabad bízni a munkát! Ha tovább húzzák az időt, nem lehet visszaállítani az eredeti alakokat. Már most is nehéz!

Alternatív megoldásként jöhet még szóba, hogy mindkét szobrot zárt helyre vinni, és a jövőben ott bemutatni. A közterületekre pedig másolataikat kihelyezni.

DE KI FIZESSE A KÖLTSÉGEKET?

Mindkét szakrális mű olyan állapotban van tehát, hogy csak a sürgős és magas szakmai színvonalú restaurálás mentheti meg őket eredeti szépségükben az utókornak. Ez pedig vélhetően nem kevés pénzbe kerülne. De ki fizesse?

Azt mondják, akik ezt tudják és emlékeznek rá, hogy 2013-ig, vagyis Menyhárt József főesperes itteni szolgálatának végéig az egyházközség rendszeresen oroszlánrészt vállalt a szakrális szobrok felújításában. A jelenlegi vezető, Bordás Péter plébános azonban nem ennyire aktív ilyen téren. Bennfentes információk szerint az ő álláspontja, hogy ezek az alkotások nem elsősorban a Római Katolikus Egyház, hanem a törökszentmiklósi katolikus hívek tulajdonát képezik, így tehát ezek felújítása, karbantartása is az ő feladatuk. Igaz, hogy a templom főbejárata feletti Szeplőtelen Szűz Mária-szobor felújítását tavaly teljes egészében az egyház finanszírozta, ahogyan a kapuzat rekonstrukcióját is, de volna még teendő szép számmal... És hát, az itt említettek nem is köztéren álló művek, hanem a templomhoz tartoznak...

Említsük hát fel, hogy az elmúlt években már nem egy kereszt szépült, újult meg városunkban a Városvédő- és Szépítő Egyesület kezdeményezésére, közadakozásból, illetve magánszemélyek jelentős összegű adományából és helyi szakemberek, vállalkozások önzetlen, ingyenes munkájának köszönhetően, valamint az önkormányzatok (mert Tiszapüspöki is szerepet vállalt egyik esetben) hathatós segítségével. Galsi Zoltán precíz beszámolóiban azonban nem találtam utalást arra, hogy a katolikus egyház maga pénzt adott volna ezekre a felújításokra. Pedig-pedig, úgy tudjuk, hogy jogi értelemben mind a keresztek, mind a szakrális szobrok az egyház tulajdonát képezik mint a katolikus hit világához tartozó alkotások.

A Városvédők tavalyi munkatervébe - úgy tudni - bevették már a Szeplőtelen Szűz Mária- és a Nepomuki Szent János-szobor felújítását, de meg sem kezdődött a program, ami a várható költségek, a feladat nagyságát nézve talán érthető is.

Ezért hát pár héttel ezelőtt kérdéssel fordultam az Egri Főegyházmegyéhez, hogy mivel információink szerint a szobrok az egyház tulajdonában vannak, mikorra tervezik ezeknek az értékes, szép alkotásoknak a felújítását. Választ nem kaptam! A szobrok közben csendben mállanak, porladnak...

A fenti számokat nézve könnyű lenne ítélkezni, hogy valóban arra kell-e várni ezeknek a szobroknak a megmentésével, hogy a város lakói összeadják rá a pénzt, hiszen kapnak az egyházak, közülük legtöbbet mindig a legnagyobb, a római katolikus egyház, elegendő támogatást a közös költségvetésből, hogy az ilyesmit is fizessék. Vagy inkább meg kellene találni a finanszírozásnak olyan módját, hatékony konstrukcióját, amelyben a pénzügyi és a spirituális szempontok egyaránt szerepet kapnak?

Sebők Emília (Szekeres Barnabás érdemi segítségével)

A fotók a szerző felvételei.

* Galsi Zoltán: A törökszentmiklósi és környékbeli keresztek, szakrális szobrok története, Városvédő és -Szépítő Egyesület Törökszentmiklós, 2015


További fotók a templomtéren álló Szeplőtelen Szűz Mária-szoborról: Fotógaléria