SZENTMIKLÓS VÁRA KÉPEKEN

Felbukkant egy eddig általunk nem ismert ábrázolás Szentmiklós váráról, 1595-ből! Indítóképként ez látható! Ha nem is az első, csak kevéssel későbbi lehet, és elképzelhetően valóság utáni rajz. De lássuk előbb az eddig ismerteket:

SANCTONICOLAUM, azaz Szentmiklós. Hivatalosan akkoriban: Balaszentmiklós török várának legismertebb ábrázolása eddig az alábbi kép volt. Színezetlen rézmetszet, amelyet G. Hoefnagel készített, és a rajta szereplő dátumjelzés szerint a palánkvár 1595. októberi állapotát mutatja. A képet több forrás szerint 1617-ben/de pontosabb lehet, ha azt írjuk, 1618-ban publikálták egy Kölnben megjelentetett kiadványban.

A dátumok mindenképpen azt jelzik, hogy korabeli autentikus ábrázolást láthatunk, de valóban joggal feltételezhetjük-e hogy G. Hoefnagel járt itt akkoriban és látta az építményt? Tény, hogy Hoefnagel volt Erdélyben, oda pedig az akkori közlekedési viszonyok között Budáról kellett eljutnia valahogy. Valamikor 1595 nyár elején érkezett Erdélybe, és onnan 1595 nyár végén távozott is. Ezért vélhetjük úgy, hogy járhatott itt az évben, és ezt a metszetet a saját tapasztalása alapján rajzolta:

Általánosan elfogadott tény, hogy a Hoefnagel-metszetet tartják a történészek a balaszentmiklósi palánkvár leghitelesebb képi ábrázolásának, bár látható rajta néhány, a valóságtól elrugaszkodott dekorációs elem is.

A rajz középpontjában a vár, a várfalakon kívül gondosan művelt kertek láthatóak, ahogyan az az akkori ábrázolásokban szokásos volt. Mert azt azért nem hihetjük, hogy a török korban az Alföld közepén így néztek ki az itteni házak, szőlőültetvények. Azokban az időkben csak nagyon kevesek kiváltsága volt az utazás, így a köznép semmi kivetnivalót nem talált abban, ha egy művész leírás vagy elbeszélés alapján készíti el munkáit. A középkorban még például portrékat is szokás volt így készíteni, hiszen senki nem várta el, hogy a művész életét kockára téve belefogjon egy roppant költséges és hosszadalmas utazásba, csak azért, hogy egy-egy híresebb ember arcvonásait megörökítse. Bőven meg voltak elégedve a szóbeszéd ábrázolásával. A művészi szabadság tehát szabadon szárnyalhatott...

Voltak azután a korabeli grafikáknak, rézkarcoknak "kötelező" és "elvárt" kellékei, amit ma úgy mondanánk, tartalmi követelményei. Ilyen elemek voltak például a mérnöki precizitással szerkesztett mértani szabályosság, a buja, virágzó kertek-gazdaságok és a párviadalok-csatajelenetek. Ezekből láthatunk példákat Hoefnagel rajzán is.

Egy korabeli magyarázat például a képpel kapcsolatban kiemelte, hogy a szentmiklósi erődítés körüli termőföld talaja nagyon termékeny a szőlő, a gabonafélék és a gyökérnövények számára. Ezért a törökök hosszabb ideig akartak itt maradni, ahogyan az az általuk épített csodálatos mecsetből, a fürdőkből és a többiből is kiderül.

Georg Hoefnagel, magyar vonatkozása alapján gyakran csak Hoefnagel mester (Antwerpen, 1542 - Bécs, 1601) flamand festőművész és miniatúrista volt. A Nyugat-Európában tett utazásai során a különböző városokról készített látképeit folyamatosan publikálták az 1571-től megjelenő Civitates Orbis Terrarum-ban (A Földkerekség Államai). Majd Bécsben Rudolf magyar királynak is dolgozott. Így, 1591-től bejárta a középkori Magyarország nagy részét, és számos metszetet és miniatúrát készített a korabeli városokról és várakról.

Fia, Jacob 1617-ben átdolgozta apja rajzait a Civitates hatodik kötete számára, amelyet Kölnben adtak ki 1618-ban. Ebben jelent meg az általunk ismert kép Balaszentmiklós váráról. Az ábrázolások kiemelkedően pontosak a közölt információkat tekintve, és különös figyelmet szentelnek a terület hűséges ábrázolására, a tájra, az útviszonyokra, valamint a megfigyelés és az értelmezés finomítására. (Wikipédia)

Csakhogy az is feltűnik, ha a részleteket vizsgáljuk, hogy az egyébként békés, idillikus képben a várfalon belül több épület teteje lángol, füst tör elő belőlük vagy rombolás nyomai látszanak rajtuk. Nem véletlenül! A török korban is voltak békésebb időszakok, de az 1591-től 1606-ig tartó tizenöt éves háború ezt megtörte, és éppen a képen jelzett 1595 volt a háború egyik legforróbb éve.

1595 őszén a császári hadak Balaszentmiklós ellen vonultak, és mivel a közeledő keresztény sereg jelentős túlerőben volt - erősítésre pedig nem számíthattak -, a török helyőrség nem vállalta az ostromot, inkább feladták, felgyújtották a palánkvárat, és bemenekültek Szolnokra. Ez az esemény lett hát megörökítve a metszeten, amikor elkezdődött a vár felégetése, hiszen a balaszentmiklósi palánkvárat pár héttel az után adták fel, hogy Hoefnagel elhagyta Erdélyt. Tény, hogy a metszet 1595-ben készült, az ún. pajzsdíszén látható október 20-i dátum pedig a latin szöveg szerint azt jelzi, hogy ezen a napon égették fel az erődítményt a visszavonuló törökök.

Az akkor itt felvonuló keresztény koalíciós hadak fővezére meglehetősen illusztris személy volt, III. Miksa osztrák főherceg. Elképzelhető, hogy seregében volt grafikus művész, aki megörökítette a fontosabb haditetteket, és később ez is az ábrázolások forrása lett. A német precizitással vezetett hadinaplójuk szerencsére megmaradt és páratlanul részletgazdag. 

Hoefnagel metszete kiszínezve - Hoefnagel legtöbb munkája jóval halála után jelent meg, először fekete fehérben, majd még később színezve.

Leírják például, hogy egy teremtett lelket sem találtak sem a faluban, sem a várban. Amit tudtak, a törökök felgyújtottak. Hogy az újjáépítést megnehezítsék, a megmaradt épületeket, falakat a keresztény had tovább rombolta. A falu népe állítólag a környező mocsárvilágba menekült, de mivel a sereg itt tartózkodása alatt senki nem tért közülük vissza, Miksa a falut is felgyújtatta. A vár főterén levő tornyot (valószínűleg minaret) is ledöntette.

A törökök azonban a keresztény had távozása után villámgyorsan újraépítették a várat. A mellette lévő falu azonban majdnem 60 évig lakatlan maradt. Az csak 1657-ben települt újra, de 30 évvel később megint jöttek a hadak.

Palánkvárat elsősorban olyan helyeken építettek, ahol a kő vagy tégla hiányzott. A palánkvár alapja a többrétegű fal, mely a vert fal változatának tekinthető. Ugyanis a vert falhoz hasonlóan a többrétegű fal zsaluzatát jellemzően nem deszkából készítették, hanem karókkal erősített sövényből fonták. Miután a zsaluzat keretét a földdel, vagy sárgombócokkal megtöltötték és betömítették, a keretet nem bontották el, sőt még a tűz ellen kívülről sárral be is tapasztották.

Ami Balaszentmiklós várának képi bemutatását illeti, feltételezhetően ebből az első képből kiindulva, még számos későbbi változattal találkozhatunk, köztük inkább mérnöki módon szerkesztett vagy éppen kidíszített szépelgőkkel, de semmiképpen nem hiteles ábrázolásokkal. 

1685-86 körül keletkezhetett metszet

Mivel a kor művészei többnyire a szóbeszéd vagy egymás vázlatainak felhasználásával alkották meg munkáikat, ezek a dekorációs elemek gyakran ismétlődtek, "másolódtak" is, de ezeket el is várta az akkori közönség, szóval számukra ez nem felesleges giccs vagy hazug propaganda volt, hanem a kép, amit látni szerettek volna. Ehhez jön még az a tény, hogy nem is igen volt, aki ellenőrizte volna ezek valóságtartalmát, hiszen annyira kevesen láttak akkoriban világot. Az átlagember úgy élte le az életét, hogy el sem hagyta szűkebb környezetét, legjobb esetben a szomszédos faluig, legközelebb eső városig jutott el csak.

A közelmúltan azonban felbukkant a neten egy eddig számunkra nem ismert rajz a szentmiklósi vár szétdúlásáról, időpontként 1595. október 17-ét jelölve, tehát egybecsengően a Hoefnagel-kép október 20-i dátumozásával:

A képet egy 1603-ban/vagy talán inkább 1604-ben Augsburgban megjelentetett ikonográfia (képgyűjtemény) tartalmazza, számos más magyar város, erődítmény, vár és végház ábrázolásával együtt, amelyeket II. Rudolph uralkodásának kezdetétől 1603-ig meghódítottak vagy elveszítettek. (II. Rudolf néven német-római császár, német és cseh király, I. Rudolf néven magyar király, valamint V. Rudolf néven Ausztria uralkodó főhercege 1576-tól haláláig.)

W. P. Zimmermann német rézkarcoló képeinek értéke - egyes vélekedések szerint - kevésbé a várak és városok ábrázolásaiban, mint sokkal inkább a rajtuk található mozgalmas jelenetek valószerű visszaadásában rejlik. Rajzolójuk kétségkívül megfordult Magyarországon és az itteni magyar és török viseleteket, embertípusokat, fegyverkezést és szokásokat jól ismerte. A kiadvány címlapja hangsúlyozza, hogy az ábrázolások Zimmermann eredeti művei, azok korábban nem jelentek meg. Mindazonáltal, ebből talán csak annyit fogadnánk el, hogy ilyen rajz korábban nem készült, de a vár (átvett) ábrázolása származhat Hoefnageltől.

III. Miksa hadai az év október közepén értek a falak alá. A Szentmiklós várának szétdúlásáról készült rajz is valóban meglehetősen mozgalmas, és a rajzot a hozzáillesztett szövegek kommentálják. A most megismert metszet meglehetősen gazdag tartalmú, hiszen egész pontosan ábrázolja a várat, illetve a vár melletti falut, amit Miksa felgyújtatott. Bemutatja, ahogyan a törökök kimenekülnek a mögöttük égő várból, a török által hátrahagyott felgyújtott erősséget, illetve azt, hogy Miksa katonái betemetik a várárkot (erről a hadinapló is említést tesz). Harcra ellenben akkor a törökökkel nem került sor, így itt hadifoglyokat sem ejtettek. Vagyis az, hogy a történések előtérében Miksa császári vértesei vezetik maguk előtt láncon vagy kötélen összefűzve az elfogott török harcosokat, pusztán a kor szellemében született dekorációs elemnek tekinthető. (Ahogy igazából az egész kötet, ami most ismertté vált számunkra, tulajdonképpen egy a 15 éves háború harcait bemutató album, megtűzdelve a már akkor is jelenlevő politikai üzenettel. A Habsburgok ugyanis korántsem voltak olyan aktívak a török ellenes küzdelmekben, mint ahogyan azt ők Nyugat-Európában "előadták".)

Mindezek ellenére a most megismert metszet annyira részletező, viszonylag pontos és annyira konkrét eseményhez köthető, hogy vélhetően egy szemtanú által készített vázlat felhasználásával vagy egy szemtanú elbeszélése alapján készülhetett. III. Miksa seregében biztosan voltak hadmérnökök...

Időben azonban Hoefnagel metszete - minden bizonnyal - megelőzi Zimmermann rajzát. Hoefnagel ugyanis még épségben láthatta a várat, amikor erre járt. Feltételezhetően hetekkel-hónapokkal később jutott el hozzá az erőd megsemmisülésének híre, így "korrigálhatta" a felégetés képi ábrázolásának beillesztésével az akkoriban hetekig-hónapokig készülő metszetet.

Igen valószínű, hogy mindkét művész személyesen járt itt és láthatta a várat vagy épségében, vagy már felgyújtva. Ezt követően az "elvárt" díszítő elemekkel alkották meg munkáikat. Mi pedig ezeket látva csak találgatunk, mivel az egykori palánkvár területének 1 százalékát sem sikerült eddig feltárni és ledokumentálni, így marad számunkra a sötétben tapogatózás... Pont mint egy régi, rejtélyes és eltemetett alagútban!

Szekeres Barnabás és Sebők Emília / Pozderka Imre segítő közreműködésével

A Szentmiklós szétdúlása 1595-ben rajz megjelent: Eikonographia, Aller deren Ungarischen Stätt, Vöstungen, Castellen und Häuser, welche von anfang der regierung Rudolphi II (etc.) biß 1603. ... belägert (etc.) worden (etc.)
Zimmermann, Wilhelm Peter; Dilbaum, Samuel
Augspurg: Dilbaum, 1603