PATIKATÖRTÉNET TÖRÖKSZENTMIKLÓSON

Messze, az 1820-as évek végére nyúlik vissza városunk patikatörténete.

Amikor is - mai tudásunk szerint - 1827-ben nyílt meg itt az első gyógyszertár. Többször is tulajdonost váltott az évtizedek során, de mindvégig a mai Kossuth tér északi oldalán - a mostani szalagház eleje körül, kb. a lottózó helyén - állott. 

Ez az elhelyezkedés olyannyira stabilnak bizonyult, hogy az idősebb miklósiak (még az én felmenőim is - S. E.) Récsey gyógyszertárként ismerték a tulajdonos Récsey családról, akik valamikor az 1880-as évek végén vették birtokukba a patikát.

A második gyógyszertár 1883-ban nyitotta meg kapuit, pár év múlván Vöröskereszt néven, majd 1912-től Fehérkereszt néven működött, különböző tulajdonosok kezén. A korábbiaké nem, de az 1920-as évek elejétől tulajdonosi szerepbe került Mikes Elek neve már számunkra is ismerősen hangzik az elbeszélésekből. Ennek a patikának a mai "leszármazottja" most is ott, az Almásy út elején, szemben a Városházával működik.

A harmadik gyógyszertár létrehozására vonatkozó igény már 1889-ben jelentkezett. A megvalósulására azonban több mint 20 évet kellett várni. 1911-ben nyílt meg a harmadik patika, "Garzó Gyulának az alvégen az Iskola utca (ma Kapisztrán utca - S.E.) sarkán berendezett harmadik gyógyszertára." - így írta le az új létesítményt a Törökszentmiklós és Vidéke lap. Ez lett a Szent-Háromság gyógyszertár.

Törökszentmiklós negyedik gyógyszertárát, a Kígyó patikát Szabó István nyitotta meg 1926-ban. Érdekes, hogy mind a négy gyógyszertár a főúton helyezkedett el, kettő a központban, egy az alvégen és egy a felvégen. (Ez egészen a közelmúltig így volt: négy patika a Kossuth úton. - S. E.)

Az átépített Szentháromság gyógyszertár 1930 körül 

A Szentháromság gyógyszertár rövid története

A Szentháromság gyógyszertár történetében viszonylag gyorsan, 1927-ben következett be az első tulajdonosváltás. A gyógyszertár-alapító eladta az épületet berendezéssel együtt Ferencz Imre gyógyszerésznek. Az új tulajdonos átépíttette a gyógyszertárat, ami jelentős változást okozott az épület kinézetében.

A háborús időkben, 1944-45-ben Ferencz Imre maradt a városban egyedül a gyógyszerészek és orvosok közül. Ellátta a város betegeit, ingyen adta az orvosságot a rászorulóknak, sőt az orvoshiány miatt még műtéteket is végzett.

A háború véget ért, azonban 1948-ban jött az államosítás. A kommunista rendszer a Ferencz családtól is elvette egy élet munkáját, a gyógyszertártól pedig a Szentháromság nevet. 1949-ben kilakoltatták a patikából és a lakásból is a Ferencz családot a felvégen lévő Kígyó patikába, és csak hosszas kérelmezés után, 1957-ben jutottak vissza az államosított patikába. Ferencz Imréné 1964-ben ment nyugdíjba, utána 30 évig Szécsi Gyuláné (férje a gimnáziumban tanított - S. E.) volt a gyógyszertárvezető.

A masszív, erős épületet aztán mondvacsinált okból 1984-ben lebontották. A gyógyszertár átköltözött a patika mögötti lakásba. A megígért két év helyett 12 évet töltöttek el a gyógyszerészek "albérletben", az ideiglenes helyen.

1996-ban pályázatot írt ki az önkormányzat az üres telek eladására, illetve beépítésére, amit a Tiszapharma Bt. nyert el. Székács Károly tervei alapján a Referencia Kft. építette fel a tetszetős, városképbe illő és elődjéhez méltó épületet, amelyben a gyógyszertár mellett egy orvosi rendelő is helyet kapott, az emeleten pedig egy irodának is alkalmas lakást alakítottak ki. Az avatási ünnepséget 1997. augusztus 20-át megelőzően tartották.

Galsi Zoltán helytörténet-kutató nyomtatásban megjelent ismertetője alapján, amelyet a Tiszapharma Bt. adott ki.


2011-ben, a Szentháromság patika megnyitásának 100. évfordulóján a Tiszapharma Bt. és a Városvédő és -Szépítő Egyesület emléktáblát helyezett el az épületen: