ORGONA, a hangszerek királynője – református templomunkban

Egy titokzatos hangszerrel ismerkedhettünk meg ma, pünkösd hétfőjének gazdag programjában a református templomban:

A Pünkösdi Vigadalom egyik sokak által várt, mert ritkán élvezhető, általam eddig soha nem is tudott, programja volt, hogy - amennyire ilyen rövid idő alatt lehet -,  megismerkedhettünk a református templom orgonájával. Az orgonabemutatót személy szerint Molnár Anett, az egész rendezvényt szervező Apáról Fiúra Népművészeti és Kézműves Egyesület elnöke találta ki egy óvodás bemutató sikerének hatására.

Nagy Rajmund, a Bethlen Gábor Református Általános Iskola zenetanára mutatta be számunkra a hangszerek királynőjét. Általában az orgonát és az itt lévő csodás hangszert.

De miért is a hangszerek királynője? Mert az orgona sok-sok sípjával olyan hangzást tud adni, mintha egy zenekar különböző hangszerei szólalnának meg külön-külön vagy együttesen. Ettől olyan utánozhatatlanul telt a hangzása.

Ez az itteni orgona, mely méltán nevezhető a templom belsőépítészeti díszének is, 1905-ben készült, majd 1937-ben átépítették egy tiszaföldvári református orgonista kántor tervei alapján. Most ez a hangszer itt mintegy 800 sípon képezi a hangokat, de a sípok közül csak a legnagyobbakat láthatja szépséges foglalatában a templom közönsége, a többi a homlokzati oldal mögött, hátul, a nézők számára láthatatlanul adja a hangot.

Régen a templomi ifjúság tagjai, főként persze a fiatal fiúk versengtek, ki vehet részt az orgona megszólaltatásához szükséges levegőt biztosító lábfújtató működtetésében. Ma már jellemzően, itt is, orgonamotor látja el ezt a feladatot. Mi pedig gyermeki álmélkodással kukucskáltunk be a hangszer kulisszái mögé, és néztük, miként emelkedik és süllyed a "tüdeje".

Tehát ez az orgona itt a mi református templomunkban már több mint 80 éve szól gyönyörűen. A lenyűgöző hangszeren néhány évvel ezelőtt Szekeres József, a katolikus templomunk kántora végezte el a szükséges javításokat, és azóta is, ha kell, javítja, hangolja magas színvonalú és alázatos szakmai munkájával. Merthogy igencsak értékes hangszerről van szó! Ha most egy ilyen képességű orgonát építenének újonnan, az hozzávetőleg 50 millió forintba kerülne.

Nagy Rajmundtól azt is megtudhattuk, hogy a reformáció, az új vallás megszületése után egy ideig nem tartottak orgonás istentiszteleteket, de szerencsére ennek hamar vége lett, az orgonák újra helyet és hangot kaptak. A törökszentmiklósi református templomban manapság a vasárnapi és a hét közbeni iskolai istentiszteleteken, valamint egyéb ünnepi, eseti alkalmakkor van orgonazene.

Ha valaki a törökszentmiklósi református templomban az orgona közelébe kerül, kötelező tiszteletből és őszinte szeretetből nem hagyhatja említés nélkül Zoli bácsit, Sütő Zoltán orgonista kántortanítót, az egyházközösség feledhetetlen tagját. Mi is felemlegettük ma feledhetetlen alakját, a város első díszpolgárát, aki több mint 60 évig szolgált kántortanítóként, tanított énekórákon, karnagyként vezetett kórusokat, temetések nem voltak elképzelhetőek az ő magasztos hangja nélkül, de magyar nótát is érzelemmel telve énekelt az itteniek szívbéli örömére. Nagy Rajmund pedig, amikor erről kérdeztem, illő szerénységgel azt mondta, ő nem merné Zoli bácsi örökösének hinni magát ezen a poszton, de reméli, hogy az ő nyomdokain haladhat. 

Sebők Emília

A képek a szerző felvételei.