NEM LETT JOBB AZ ÚT A SZŐLŐHÁTULJA DŰLŐBEN?!

Már tavaly ősszel sem indult valami békésen a Szőlőhátulja dűlő külterületi útjának fejlesztése és félő, hogy az elvégzett munka minőségével szembeni lakossági kifogások megint csak elégedetlenségi akciókhoz vezethetnek. Állítják, hogy sokkal rosszabb lett az út minősége, mint amilyen volt!

A 100 millió forint pályázati pénzből megvalósított munka mind a Szőlőhátulja, mind az Alatka dűlőben 4 méter széles szórt makadámút és ahol erre a hely módot adott, útmenti vizesárok (szakszerűen: vízelevezetés földmedrű szikkasztó jellegű árok kiépítésével) elkészítését jelentette. A munkát a 2018. július 9-én aláírt szerződés alapján megkezdte és a vállalt 120 naptári napon belül befejezte a kivitelező Szolnok Aszfalt Kft.

Az út tulajdonosaként szereplő önkormányzat mint megrendelő és a kivitelező vállalkozó Szolnok Aszfalt Kft. között 2018. november 6-án történt meg a "Külterületi helyi közutak fejlesztése Törökszentmiklóson - Szőlőhátulja Dűlő" projekt műszaki átadás-átvétele. A felek által aláírt Jegyzőkönyvben az áll, hogy a Vállalkozó a szerződésben foglalt munkákat hiba és hiánymentesen befejezte. A létesítmény üzemszerű működésre, rendeltetésszerű használatra alkalmas. Ezt a minősítést az átadás-átvételen jelenlévő műszaki ellenőr még meg is erősítette azzal, hogy nyilatkozatában hangsúlyozta, a Vállalkozó első osztályú minőségben készítette el az utat. Egyébként pedig a kivitelező a műszaki átadást követő 24 hónapra jótállási kötelezettséget vállalt. Az önkormányzat pedig ezek alapján átvette a létesítményt, és írásba adta: gondoskodni fog az út fenntartásáról és üzemszerű működtetéséről.

Minden rendben lévőnek látszott tehát, legfeljebb egyes önkormányzati képviselők hiányolták, hogy a testület nem kapott tájékoztatást ennek a projektnek a lezárásáról a gazdálkodás 2018. háromnegyed évi beszámolóján. Noha ezt a napirendet a testület munkaterve tartalmazta...

Sarasodás, vályúsodás a csapadékhiányos tél végén

Eddig hát a történet úgymond hivatalos része. Ámde tudva, hogy ezeket a helyi közutakat jelentős részben a környéki gazdálkodók nehéz mezőgazdasági munkagépei, szállító járművei használják, már a kivitelezés megkezdése előtt is voltak olyan független szakértői vélemények, hogy a kötőanyag nélküli útépítés manapság jószerével értelmetlen, mert nem fogja bírni a mai gépek, járművek okozta igénybevételt. Ha ez az út nagyobb terhelést kap, elkezd romlani, és nincs megállás. - szólt a sommás jövendőlés, és sajnos mindössze pár hónappal az átadás után már vannak arra utaló jelek, hogy ez a helyzet kezd kialakulni a Szőlőhátulja dűlőben.

Az Alatkai dűlő útjával kapcsolatban hozzám nem jutottak el panaszok. Mi laikusként úgy láttuk tél végén, hogy azzal nincsenek hasonló gondok. De igazából még nem volt terhelésnek kitéve, hiszen az almát, a körzet fontos termékét addigra betakarították, mire ez az út készen lett. Abban a dűlőben pedig nincsenek ott élők, akik napi életvitelükhöz használnák az utat.

A Szőlőhátulja dűlő környékiek viszont miközben elismerik, szerencsére nem igazolódott minden előzetes félelmük, több okból is elégedetlenek az elvégzett munka minőségével:

  • Alkalmatlan anyagok felhasználását vélelmezik, mert építkezési sitett látnak az úgymond útalapban, amelyet a darabossága miatt nem lehetett megfelelően tömöríteni, emiatt össze-vissza süllyed, ezért kerékpárral, motorral sokkal nehezebb rajta közlekedni, mint korábban. Miközben a polgármester évértékelőjében zúzott kő alapú út elkészítéséről beszélt. A nagydarabos sitt viszont nem az! Főként ezért lett rosszabb az út, mint volt. Most ugyanis kiszedték a pár éve oda bedolgozott, vasúti töltésből származó kőzúzalékot, ami ugyan szabálytalanul lett ide felhasználva, de legalább erős, tömör útalapot képezett;
  • A kellően nem tömör utat a nehéz mezőgazdasági gépek máris szétnyomják, rövid idő alatt megkezdődött az útfelület kivályúsodása, és ugyanez a szétnyomási jelenség figyelhető meg a fasor és az út közötti laza talajon is, ha két jármű egymást kerüli;
  • A csak egy oldalra ásott sekély kis árkot nem védi semmi, ha két jármű egymás mellett halad el, már tolja is az azon az oldalon haladó a földet a kis mélyedésbe. De nem is volt sok értelme itt árkot ásni az út mellé, mert éppen itt sosincs víz. - mondják a környéket ismerők. Kicsivel távolabb van a mélyebb vízgyűjtő hely, ahol a csapadékvíz meg szokott állni.
  • A több napos esőzések során a laza útfelület, a sár máris nyeli be a kőzúzalékot, tűnik el az út...! Már az átadás után három hónappal el volt sarasodva a dűlő Tenyői út felőli vége, ahol több mezőgazdasági gép használja ki- és behajtásra.
  • Esős időben egyes részeken kerékpárral is járhatatlan az út, ami eddig járható volt a régi köveken.

Nos, így látják a Szőlőhátulja dűlőben a nekik megépített utat. Amelynél még az is gondként merül fel, hogy nem lett végig megcsinálva: a 656 m hosszban kiépített pályaszerkezet a nem szilárd szerkezetű út teljes hosszának csak úgy kétharmada lehet. Az idei költségvetésből viszont az önkormányzat a beruházási kiadások között összesen 10 millió forintot tervez ezeknek a dűlőutaknak a befejezésére fordítani: a Szőlőhátulja dűlő-Babits út közötti szakasz útalap építésére 2 millió forintot, az Alatkai dűlő útalap készítésére 8 millió forintot szánnak. Kérdés, hogy ezek a szerény összegek mire lesznek elegendőek.

Sebők Emília

A fenti írást megküldtem Markót Imre polgármesternek mint a megrendelő önkormányzat vezetőjének és a kivitelező Szolnok Aszfalt Kft. ügyvezetőjének, Lehoczky Györgynek, hogy a "hallgattassék meg a másik fél is" elvet betartva, az ő reagáló véleményüket is közreadhassam. Az alábbi közös választ juttatták el hozzám: 

Az Alatka dűlő készült el előbb, de az építés alatt és még az építés után is jelentős forgalmat bonyolított le. Az építés alatt a napraforgó-betakarítás, illetve később a kukorica-betakarítás folyt, azután pedig az őszi talajmunkák miatt volt jelentős terhelése a dűlőnek. Az Alatka dűlő fontos gyűjtőút, nem csak azok használják, akik a dűlő mellett gazdálkodnak, hanem más dűlőket is erről közelítenek meg.

A kivitelező az építési tevékenységhez csak minősített anyagokat használhat fel. Az építést követően bizonylatokkal kell igazolni, hogy a beépített anyag milyen minőségi paraméterekkel rendelkezik. Építés közben a műszaki ellenőr folyamatosan ellenőrizte, és az Önkormányzat részéről is figyelemmel kisérték a munkákat. A kivitelező a munka megkezdése előtt jelezte, hogy a közbeszerzésben kiírt kőzúzalék nem érhető el, és helyette műszakilag egyenértékű anyagot fog használni. Ennek bizonylatait ellenőrizte a műszaki ellenőr, és elfogadta, ezért darált beton került beépítésre, amely legalább ugyanolyan jól, vagy jobban tömöríthető, mint a kőzúzalék, és a megvalósított szerkezet műszakilag egyenértékű a tervezett szerkezettel.

Azt nem tudjuk kizárni, hogy korábbi időszakban valaki sittet helyezett el az út területén, amely az út profilozása, útalap készítése közben felszínre került, de az építés során nem került sor sitt elhelyezésére. (A Szőlőhátulja dűlőben az út szomszédságában, egy magánterületen az építés területe mellett volt sitt.)

A vasút-rekonstrukció során nem kőzúzalékot töltöttek az útra, hanem meddőt, "rostaaljat", vagyis olyan, a vasútépítés során már nem hasznosítható anyagot, amelyre engedélyt kapott a kivitelező, hogy útjavításra felhasználja. Korábban tehát nem zúzott kőanyaggal volt stabilizálva az út, hanem vasútépítési meddő anyag alkotta az útfelületét. Ennek elhelyezésére a kivitelező hatósági engedéllyel rendelkezett. Mivel minden építési tevékenység során az ott keletkezett hulladékkal el kell számolni, nem valószínű, hogy veszélyes vagy nem oda illő anyag került volna elhelyezésre az út stabilizálása során.

Való igaz, a vasútépítéskor nagyobb volt a forgalom a Szőlőhátulja dűlőben, és az építési kivitelezés alatt folyamatosan karbantartották, következésképpen a stabilizálásra kihordott anyag be is épült a szerkezetbe. Ez azt eredményezte, hogy hamarabb és jobban "beállt" az útfelület, így könnyebben volt járható keskeny nyomszélességű kerékpárral is. Most kisebb volt a forgalom, kisebb terhelés mellett viszont később áll be az út szerkezete, ezért fontos, hogy folyamatosan karban legyen tartva az elkövetkező két évben. Mivel nem szilárd a kiépített burkolat, hanem kötőanyag nélküli, használat során természetszerűleg folyamatosan tart a tömörödése.

Sajnos az út területe nem tette lehetővé a kétoldali árok kialakítását a Szőlőhátulja dűlőben; mivel igen keskeny az út szabályozási szélessége, az eredeti terv szerint is egyoldali árok épült volna. A terv megvalósítása előtt lefolytatott lakossági fórumon az érintettek ragaszkodtak az engedély nélkül az Önkormányzat tulajdonában lévő út területére - ráadásul nem a telekhatárral, hanem jóval bentebb - telepített fasorhoz, ami éppen a létesítendő árok helyén van. A beruházó Önkormányzat és a kivitelező is elfogadta azt a lakossági igényt, hogy a fasor maradjon meg, azonban így az út szabályozási szélessége miatt egy kisebb - bár az út lejtéséből adódóan elegendő - árkot tudott kialakítani. Mivel az út ezen szakaszának hosszirányú lejtése is van, az árok alapvetően betölti szerepét. Igaz, az oldalirányú esés mellett a hosszirányú esés miatt nem áll meg az árokban a víz, de az ároknak az útszerkezetet kell védenie, amely feladatát ellátja.

Az árok és az út, illetve a fasor és az út között a kivitelezőnek tömörített földpadkát kellett kialakítani. Az elmúlt évi száraz időjárás miatt a tömörítés hatékonysága valóban lehetett alacsonyabb az elvártnál, de ezt a kivitelezőnek az elkövetkező 24 hónapban folyamatosan javítani kell. A felázott padka nem teherbíró szerkezet, ezért természetes módon nyomvályúsodik, és az arra járó nagyobb gépek az út felületére "tolják" a sarat, így az elsarasodik. Ezeket a kivitelező javítja.

Az nem feltételezhető, hogy az útalapból származik a sár, hanem a padkáról, tehát nem kiépített szakaszról, továbbá helyenként a szántóföldről való felhajtáskor kerül az útra, ezek okán sarasodik el az út felülete.

A pályázati kiírás szerint csak külterületi utak felújítására és azoknak is a külterületi szakaszaira lehetett pályázni. A Szőlőhátulja dűlő esetében a teljes külterületi szakasz teljes hosszban kiépítésre került. Az út további szakasza már belterületen van, annak javítására - meglévő anyag felhasználásával - tervezte a forrást az Önkormányzat a 2019. évi költségvetésben.

Az Alatka dűlő esetében egy szakasz tulajdoni viszonyai nem voltak átláthatóak, illetve a keresztdűlő korábbi felújítása és az északi összekötő rossz állapota miatt az Alatkai út kiépített szakasza, és a jelenleg kiépített szakasz között nem volt igény a felújításra az építés megkezdése előtt, amiből adódóan ez a pályázatból kimaradt. Az építést megelőző lakossági fórumon azonban már jelezték a gazdák, elsősorban az almáskert-tulajdonosok, hogy ennek a szakasznak a kiépítése is segítené munkájukat, így az Önkormányzat ennek megvalósítását irányozta elő a 2019-es költségvetés terhére. Ezekre a fejlesztésekre már nem tervezi az Önkormányzat újabb pályázati forrás bevonását.

A fenti cikkben leírt lakossági jelzés után a kivitelező vállalkozó bejárta a dűlőket. Azt állapította meg, hogy minimális nyomvályú kialakult, ami az útszerkezetből adódik. Mivel nem szilárdburkolatú, előfordul a felszíni kőterítésnél, hogy a nehézgépjárművek, mezőgazdasági vontatók kijárják, amit hamarosan ki is javít, és az elkövetkező 24 hónapban folyamatosan - garanciális kötelmének eleget téve - szükség szerint folyamatosan javítani is fog, amennyiben szükséges lenne. Várhatóan ezen időszak végéig teljesen tömörödik a szerkezet, és nem lesz ilyen gond, de ezt követően is az Önkormányzat útfenntartási feladatai keretében karban fogja tartani az útszakaszt, és szükség esetén beavatkozik. 


A képek a szerző felvételei.

A téma előző megjelenése: KÜLTERÜLETI FÖLDÚT FELÚJÍTÁSA A SZŐLŐHÁTULJA DŰLŐBEN