LELETMENTÉS A TÖRÖK KORI VÁR, MOST ÓVODAÉPÍTÉS TERÜLETÉN 

Törökszentmiklós 2019. június 26., Kapisztrán út - 37 év után újra régészek dolgoztak a hajdani török palánkvár területén. Igaz, most nem ásatás történt, hanem régészeti felügyelet és leletmentés volt a feladat, miközben megkezdődött a katolikus óvoda alapozása.

Kezdetben nem tűnt túl ígéretes lelőhelynek az óvodatelek, de 2020. június 29-én a leendő katolikus óvoda sávalapjában jelentkező régészeti jelenségek miatt Mali Péter régész indokoltnak látta erősítés kérését. Másnap már egy közel 10 főből álló múzeumi csapat végezte a feltárást és a leletmentést.

A kétnapos feltárás és leletmenés során előbukkantak a török kori palánkvár 1595-ben és 1685-ben történt felégetésének pusztulási rétegei, összeomlott szemes kályhák, cölöplyukak. Szép számmal találtunk színes török edény töredékeket, és más kerámiatöredék is kikerült a megmozgatott földből. Felszínre került egy vasdepó, benne véső, török lópatkó, vasszegek és egyéb vaseszközök. A fémkeresősök segítségével 13 db ezüst dénár és egy gyertyatartó gazdagította a leletet:

Az utolsó sávalap kiásásakor a vastag pusztulási réteg alatt előbukkanó égett agyag "padló'' elbontásakor szabályosan lerakott feketére égett téglák kerültek elő. Adódik a kérdés, hogy valamilyen épület padlójára, netán egy kemence maradványaira bukkantunk? A válasz még mindig nem végleges! A szakemberek benn a szolnoki Damjanich János Múzeumban tanulmányozzák a maradványokat:

Az utolsó török réteget érintő sávalap kiásásával a régészeti felügyelet véget ért ezen a helyszínen. Felvetődhet a kérdés, hogy miért nem történt a terület egészét érintő ásatás? Nos, a későbbi évszázadok alatt zajló építkezések a mindössze 60 cm mélyen lévő török kori réteget annyira megbolygatták, hogy nem volt értelme ásatásba fogni. Hiszen emlékszünk még rá sokan, ezen a helyen egy régi-régi iskola épülete állt, de az sem volt már az eredeti.

Összességében 14 rétegtöredék, 64 régészeti jelenség lett feltárva és dokumentálva. A hivatásos szakemberek levonultak a terepről. Szekeres Barnabással azonban még kíváncsiságból lementünk végigkutatni a kiásott alapot, és Barnabás ügyes szemfülességének köszönhetően az alap alján találtunk egy XIV. század eleji szemetesgödröt csontokkal, edények töredékeivel és egy csontgyűrűt. Később kiderült: egy íjászgyűrűt találtunk:

Az alapból kitermelt föld átvizsgálásakor is találtunk érdekes tárgyakat. Tulipános gyertyatartót például a XVI-XVII. századból. A tulipán nem szokatlan ábrázolási forma, tekintettel az oszmán birodalomban a kertészet iránti nagy szeretetre:

A lóhasználathoz kötődő tárgyakat is találtunk még: egy középkori csizmapatkót és egy a XIV. század végén - XV. század elején készülhetett zablát:

Szerencsére még 2 db Ferdinánd dénárt is sikerült a földkupacból előbányászni. Egy hamisat: 

És egy megégett ezüst dénárt: 

Különösebb kutatgatás nélkül, csak úgy szabad szemmel fedeztünk fel egy a föld tetején heverő középkori baltát. Hasonló tárgy a képen lévő balta, amely a Szolnoki vár ásatásán került elő:

A földkupacból előkerült tárgyakat beszolgáltattuk a Butyka Béla Helytörténeti Gyűjteménynek. A közeljövőben elszállítják az óvodatelekről a kitermelt föld nagy részét. Mi ott leszünk, mert soha nem lehet tudni, bármi előkerülhet még.

Pozderka Imre