LÁBASSY-EMLÉKÉV

Az emlékév nyitórendezvénye a Helyi Értékek Klubban

Törökszentmiklóson már hosszú-hosszú évek óta az élet része az ekegyár vagy gépgyár, mikor hogy nevezték az emberek. Mert sok családnak adott az ottani munka megélhetést, majd szabadidős elfoglaltságokat is, sőt meleg ebédet! Már jó ideje csak az öntödei részleg működik a hajdani telephelyen, a Kossuth úton, mégis viszonyítási pont! Ma is sokszor mondjuk például, hogy a gépgyár felől, a gépgyáron túl. De a hely, a hajdan volt gyár történetéről keveset tudunk! És sokan talán arról sem hallottak, hogy a Dózsa György út végén, a mezőtúri út mellett lévő Ipari parkban működő CLAAS-üzem a régi gépgyár utóda nálunk. Az idén viszont módunk van, lesz megismerni ezt a dicsőséges helyi ipartörténetet.

Országos szinten is Lábassy-emlékévnek lett minősítve ugyanis 2018, ezzel tisztelve meg városunk jeles személyiségét, elismerve a magyar mezőgépgyártás megteremtésében játszott, máig ható szerepét. Lábassy János 195 évvel ezelőtt, 1823-ban született Székesfehérváron, de a kovácsmesterséget már itt, az Almásy grófok uradalmi műhelyében tanulta ki. És a másik évforduló vele kapcsolatban: 170 évvel ezelőtt, 1848-ban, Törökszentmiklós határában, a Földvári halom dűlőben lévő tanyában nyitotta meg első műhelyét, a későbbi ekegyár, majd mezőgépgyár elődjét. 

Lábassy János egyetlen ismert fotója és a Földvári-halom korabeli térképen

Az emlékév nyitó rendezvényét 2018. február 22-én a Törökszentmiklósi Értékek Klubja és a Lábassy János Ipar- és Gyártörténeti Alapítvány közös szervezésében tartották. Az Alapítvány az emlékév törökszentmiklósi programjainak főszervezője, és szintén jubilál az idén: fennállásának 20. évfordulója esik egybe a névadó nagy előd évfordulóival! Pálfi István, az Alapítvány alapítója "2018-ban 170 éves a Törökszentmiklósi Lábassy-féle mezőgazdasági gépgyár" címmel tartott előadást az Ipolyi Arnold Kulturális Központban. Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni, legalább a fő vonalakat felvázolni abból a rendkívül tartalmas leírásból, amelyet kaptunk.

Lábassy János valószínűleg úgy került Törökszentmiklósra, hogy a szülei munkát, megélhetést keresve vándoroltak az országban. Az Almásy grófok uradalmi műhelyének kovácsmestere lett, miután kitanulta ott a mesterséget. Majd amikor megkezdődött a jobbágyfelszabadítás, rákészülve az önálló kisparaszti igényekre, ő is önállósodott és saját műhelyt nyitott, ahol ekéket, ekekapákat, boronákat, gyűrűshengereket gyártott. Vállalkozása hamar sikeres lett, így megvásárolhatta Törökszentmiklós központjában, a Kossuth úton azt a területet, amely kibővülve, de ma is üzemi célokat szolgál, ott maradt az önállósodott öntödei részleg (ma Kossuth út 87-91.). Ez lett tehát a vállalkozás második telephelye, és itt működött kb. 120 évig.

Lábassy leghíresebb, legnépszerűbb termékei közül is kiemelkedtek az ekék. Legjelentősebb újítása, amellyel később is egyediként volt jelen a piacon, a talajmegmunkálás mélységének szabályozására szolgáló ún. farcsavarral felszerelt eke:

Mivel nem tömegtermelést folytattak a gyárban, a kitűnő minőségű termékek számos kiállításon, szakmai vásáron lettek díjnyertesek. Lábassy az értékesítés hatókörét pedig azzal bővítette, hogy a szekeres szállítással már el nem érhető, 50-70 kilométeres, de esetenként nagyobb távolságokban lerakatokat létesített. A környékbeli gazdák között rang volt Lábassy-terméket birtokolni, azzal dolgozni.

Mivel saját leszármazottja nem volt (gyermekei kiskorukban meghaltak), Lábassy János 1896-ban felesége unokaöccsének, Fehér Alajosnak adta át a gyárat, amely "Lábassy János utóda Fehér Alajos" néven üzemelt. A Fehér-öntöde elnevezést azonban még évtizedekkel később is használták az emberek a gyárra. Fehér Alajos termékei korszerűbbek voltak és a kínálatot új gépekkel is bővítette, ilyenek voltak pl. aratógép, szecskavágó, magtisztító.

Az I. világháború évei nem kímélték a békeidők igényeire termelő gyárat, hiszen a gazdák a frontokon harcoltak, nem a gazdaság fejlesztésével voltak elfoglalva! A finanszírozás gondjait megoldandó új magántulajdonosokat kellett bevonni, majd a háború vége táján a gyár takarékpénztári tulajdonba került, és "Lábassy"-féle Mezőgazdasági Ipar- és Gépgyártó Rt." néven részvénytársasággá alakult.

Az 1920-as évek lassú fellendülésének időszakában a gyár Ford személy- és teherautók, valamint Fordson traktorok forgalmazásával és szervizelésével is foglalkozott, ami egyértelműen a szakmai elismerés jele volt. A két világháború közötti időszakban 70-120 embernek adott munkát a cég.

Az 1942 és 1948 közötti évek az EMAG-korszakot jelentették, mivel a "Lábassy"-féle üzem az Első Magyar Gazdasági Gépgyár (EMAG) vállalati egységeként, gyártelepeként működhetett tovább, egészen az 1948-ban bekövetkezett államosításig. (Nem feltétlenül ünneplésre méltó, de ez is egy évforduló: 70 éve történt.) Az alább látható, 1945 végén aláírt üzletrész-papír szinte minden elemében jól demonstrálja a kor zavaros viszonyait: Az átmeneti időszakban egy a kapitalizmus tulajdonviszonyai közepette használatos, ám itt már csak értékpapír-szerűséget bocsátottak ki a tulajdoni részesedés igazolására. Az EMAG pedig Parasztok és Munkások Szövetkezete cégformát kapott. A szövetkezet elnökeként az egyik aláíró Veres Péter, nagy valószínűséggel az ismert író és politikus volt. 

Az államosítás után közel másfél évtizedig önálló volt a gyár, Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár Nemzeti Vállalat (TMG-NV) néven. Pálfi István előadásban, az időbeliséghez igazodva, itt hangsúlyozta, hogy a "Lábassy"-féle mezőgazdasági gépgyár nem azonos, nem keverendő össze a gépállomási alapokon megszervezett Mezőgép-pel, amelynek a Kossuth út keleti legvégén volt a telephelye. (Ma ott az Agro-Contakt 2000 Kft. található.)

Az 1950-es évek elején, már az első ötéves terv idején felvetődött, hogy a gyárat ki kellene telepíteni a városközpontból a Mezőtúri út mellé. Majd 1961-ben kezdték el ott az új gyártelep építését. A vállalat mezőgazdasági gépgyártó részlege 1968-ban költözött ki a Dózsa György útra. A később önállóvá vált öntöde maradt a városközpontban, ahol ma is üzemel.

De miközben a gyár kitűnő fejlesztő mérnökei korszakos termékeket állítottak elő (pl. az akkoriban a földeken gyakran látott Orkán járvazúzót!), a tulajdoni helyzetben a nem feltétlenül előnyös változások zavarták a nyugodt termelő munkát. Tartozott az itteni üzem a budapesti mezőgépgyárhoz, majd a szolnokival vonták össze.

Pálfi István értékelése szerint az üzem utolsó felívelő korszaka, a privatizációt jóval megelőzően, 1965-ben kezdődött, amikor olyan szakemberek kerültek vezetői pozíciókba, akik máig fényes nevei a gyár történetének: Varga Sándor igazgató, Bíró Sándor főmérnök és Szőllősi István főkönyvelő.

Az 1970-es évek második fele már a piacgazdaság előhírnökének tekinthető történéseket hozott: 1976-ban lett összevonva a Mezőgép és a "Lábassy"-féle gyár. Majd pedig 1978-ban megkezdődött a német CLAAS-céggel a termelési kooperáció. Ez a kapcsolat vezetett el oda, hogy 1997-ben megtörtént a privatizáció, a német partner megvásárolta a gyárat, a CLAAS Hungária Kft. lett az utód cég, a Dózsa György úti gyártelep tulajdonosa. Ma ez az üzem Magyarország legjelentősebb mezőgazdasági gépgyára!

Sebők Emília