KÁLVÁRIA KEGYTEMPLOM A HOMOKDOMBON

Van egy kápolnából lett kis templomunk, amely egy ősi dombocskán várja jobb sorsát. Vajon megéri-e, megérjük-e?

HOMOKDŰNÉBŐL KUNHALOM

Van városunknak egy fura természeti képződménye, a mi Kálvária-halmunk. Bármily meglepő és ma már alig észlelhető is, egy homokdűnéről van szó.Magát a halmot, vagyis halmokat (mert eredetileg kettő volt belőlük) ugyanis még az orkán erejű jégkorszaki szelek hordták össze és kezdték el építeni.

Ma már nagyon nehéz elképzelni, de 10-12 ezer évvel ezelőtt ugyanolyan tundraéghajlat uralkodott itt, mint manapság Észak-Szibériában vagy Alaszkában. Szinte hihetetlen, de akkor tőlünk pár száz kilométerre északra kezdődött az örök hó és fagy birodalma. Itt nálunk, a kopár síkságon az év 12 hónapjából 9-ben fagyott. Csapadék alig hullott, az is csak többnyire télen, hó formájában. A földfelszínt nem borították még nádasok vagy erdők, csak elvétve néhány kisebb cserje, leginkább pedig mohák és zuzmók küzdöttek az elemekkel és persze azok az állatok, amelyek ezeket fogyasztották.

Mivel a felszínt nem borította semmiféle magasabb növénytakaró, így a viharos jégkorszaki szelek akadály nélkül tombolhattak, és hordhatták a korabeli folyók hordalékát, azaz a finom futóhomokot. Így rakódott le tehát le az Ős-Tisza és mellékágai medréből kifújt homok a későbbi Tinóka-part peremére egy kettős (iker) halom formájában. Régészeti leletek bizonyítják, hogy már a jégkorszak idején megjelent az ember ezen a vidéken. Kis csoportokban élő, még vadászó-gyűjtögető őseink pedig előszeretettel vették használatba az ilyen magaslatokat, ahonnan nagyon jól figyelemmel lehetett kísérni az állatcsordák vonulásait. Ezzel egyidőben pedig el is kezdődött a ma Kálvária-halomként ismert domb átformálása, építése immár nem csak a természet, hanem emberi kezek által. 

Kálvária-domb a Szőlőben a Második katonai felmérés (1850/1860-as évek fordulója körül) térképén, amely jelöli az egykoron Dny-i irányban elnyúló dombocskát.

A jégkorszak, majd a kőkor vadászó-gyűjtögető emberét követően itt hagyta nyomát minden azt követő kultúra egészen napjainkig. Ezért nem meglepő hát, hogy a pattintott kőbaltától az 1990-es évek búcsús kegytárgyaival bezárólag a legkülönfélébb holmik kerültek már elő a földből ezen a területen. Találhatunk és találtunk is már kőkori eszközöket, rézkori cserépedényeket és sírokat, bronzkori ékszereket, vaskori urnákat, római érméket, honfoglalás kori nyílhegyet, Árpád-kori sírokat, török fegyvereket, ismét csak sírokat és érméket Mária Terézia korából és így tovább... Igy lett tehát az egykori homokdűnéből ember által használt és formált kunhalommá a mi Kálvária-halmunk.

Az elmúlt évszázadok során azonban a mi kis dombunk meg is fogyatkozott, mivel ikerhalmát, a Kis-Kálvária-halmot a XIX. sz. végén elhordták. Eredetileg ugyanis a kettős halom elnyújtottabb, alacsonyabb része átnyúlt a jelenlegi Kossuth út túlsó oldalára is, a mai Bajza József és Somogyi Béla utcák közötti területre. Ezt a főutca déli oldalán lévő területet 1849-et követően vásárolta meg egy Tóth István nevű illető, aki hozzá is látott az ott lévő homokdomb kiárusításához. Ezért a miklósi köznyelvben őt akkoriban "Homokos Tót"-ként ismerték. Ahogy az évek során a dombocska fogyatkozott, a helyét felparcellázták és eladták. Az 1880-as évekre már kialakult a mai utcaszerkezet és a Szőlő városrészre jellemző kis parasztházak álltak az egykori Kis-Kálvária-halom helyén.

KÁPOLNA ÉPÜLT A HALMON

Mindeközben az addig váltakozó embercsoportok lak- és temetkezési helyéül szolgáló Nagy-Kálvária-halmon 1761-ben felépítették a mainál jóval kisebb Kálvária kápolnát. Ennél fogva a Kálvária kápolna(ma már kegytemplom) városunk legrégebbi, bár nem eredeti formájában, de mégis eredeti helyén álló épülete!

Sok idő telt el a hajdani kis kápolna megépítése óta, és ez alatt nem egyszer hozzányúltak, változtattak az épületen. Talán a honfoglalás 1000. évfordulója, a Millennium hangulatának lelkesedéséből fakadt a buzgalom, amivel 1896-ban mindössze a néhány nyári hónap alatt kívül-belül felújították a kápolnát, Fehér Sebestyén áldásos finanszírozásának köszönhetően. Az építőmesterek azonban számos hibás döntést hoztak, bár mentségükre szóljon, hogy kényszerűségből! A költségvetés és a hely adottságai akkor sem tettek lehetővé komolyabb átépítést, mégis muszáj volt valahogy a kápolna körül plusz fogadóteret kialakítani a Szőlő városrész (Kis- és Nagyszőlő)addigra már igencsak népes katolikus lakosságának. Ezért a dombtetőből lefaragtak több mint egy méternyi magasságot, ezzel jelentősen gyengítve az akkorra már többször toldozott-foltozott épület amúgy sem túl stabil alapjait.

Támfal a Kálvária keleti oldalán. - Téglái zömmel az 1896-ban lebontott régi katolikus templomból származnak, tehát több mint 200 évesek. És a kifogásolható lebetonozás...

Nyertek tehát a templom körül még egy kis plusz területet, és így az épület körüljárható lett. És mert ezzel a kápolna padlószintje is egy méterrel lejjebb került, így már nemcsak nagyobbnak hatott az amúgy aprócska épület, hanem lehetett belülre karzatot építeni. Az alapok ilyen mértékű gyengítését a korabeli építők a kápolna köré épített támfal segítségével szándékoztak ellensúlyozni. A támfal feladata lett a domb, illetve az épület szétcsúszásának megakadályozása. A korabeli szakemberek ebben nem tévedtek túl nagyot, ugyanis a jól megtervezett és kivitelezett támfal (amely zömmel az akkor lebontott régi katolikus templom tégláiból épült, miként a mai nagytemplom mögötti támfal is) ezt a feladatát tökéletesen ellátta egészen addig, amíg az épület szerkezetébe ismét bele nem nyúltak 1948-ban.

Egy grandiózus terv (amelyről nemrég már írtunk itt röviden*) részeként az addig egyhajós templomhoz a nyugati részén oldalhajót illesztettek. Ez a hozzáépítés azonban már korántsem sikerült olyan jól és jó minőségűre, mint a fél évszázaddal korábbi, amikor is 1896-ban jelentősen meg lett hosszabbítva az épület, illetve a szentély is akkor épült. Ezúttal nehéz betonfödémet, oszlopokat építettek be, amelyek súlyuknál fogva talán akkor is gondot okoztak volna egy idő után, ha a kivitelezésben egyébként nincs semmi hiba. 

A fal teljes vastagságát átjáró repedés

Csakhogy a háború utáni általános áruhiány miatt nem sikerült a megfelelő minőségű építőanyagokat beszerezni, és később komoly gondok forrása lett az építkezés rohamtempója is. 1948 júniusát követően a politikai vezetés minden lehetséges módon elkezdte támadni az egyházakat, így a levegőben lógott a Magyar Katolikus Egyház birtokainak, intézményrendszerének államosítása is. A kápolnát (akkor már kegytemplomot) kezelő szervita atyák pedig szerették volna nagyívű tervüket megvalósítani, mielőtt végbemegy a kommunista párt államosításra vonatkozó kampányígérete. Így aztán a szükségesnél jóval gyengébb minőségű cementet használtak az alapozáshoz, nem várták meg, hogy a betonozás kellő szilárdságúra szikkadjon, a födémbe megsérült/repedt betongerendát is beépítettek stb... Ezekkel a hibákkal ugyan tisztában voltak az akkori építők, de a lelkesedés, illetve a háborút követő élni és tenni akarás mindezt ellensúlyozta, de legalábbis elfedte...

Teltek az évtizedek, de nem mutatkoztak komoly gondok az épülettel. Mígnem a 2000-es évek első évtizede extrém csapadékos időjárásának hatása összeadódott azzal a rossz döntéssel, hogy lebetonozták a templomot körülvevő teret, a csapadékvíz-elvezető rendszert viszont elhanyagolták. Ezek miatt rohamosan elkezdtek vizesedni az épület falai, de a támfal is a gyengülés jeleit kezdte mutatni. A falak szétcsúszása, repedezése 2010-11-re már aggasztó méreteket öltött. Akkor Menyhárt József főesperes úr kezdeményezésére gyűjtés kezdődött a Kálvária megmentése érdekében. Sajnos ezt a munkáját már nem tudta befejezni, őt ugyanis 2013 augusztusában politikai nyomásra elmozdították beosztásából.

2011-óta tehát már tudott dolog, mennyire rossz állapotban van ez az összesen öt átépítést és felújítást megélt patinás épületünk. A baj nagyságának köztudomásúvá válását segítette, hogy Galsi Zoltán helytörténet kutatónak a Kálváriáról írt könyve ráirányította az épületre a figyelmet. Ehhez kapcsolódóan a Városvédő és Szépítő Egyesület is elindította a magyarság nemzeti kegyhelye megmentésére a közadakozást. 

Ha a "pecsétek" nem repednek, akkor a fal sem repedt tovább...

Szakmai segítség is társult a közösség anyagi felajánlásaihoz, mivel Markót Imre (akkor még mint a város építésze) 2011-ben felkarolta a Kálvária megmentésének ügyét és terveket, költségvetést készített, szakértőkkel konzultált, árajánlatokat kért stb. Több "forgatókönyv" készült a lehetséges megoldásokra a legolcsóbb, csak feltétlenül szükséges állagmegóvástól a teljes bontásig/újraépítésig. Elkészültek a statikai vizsgálatok, kutató árkok, próbafúrások stb. Szerencsére az Egri Főegyházmegye is támogatta a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyházközséget ebben. Ez pénzügyi segítséget jelentett a szükséges vizsgálatokra, szakemberekre, műszaki tervezésre. Illetve a szakemberek egy részét az egyházmegye küldte, így az ő szolgáltatásaikért nekünk nem kellett fizetnünk. 

Mindezek eredményeként 2013-ban annyit sikerült elérni, hogy megtörtént a Kálvária-halom betonnal történő beinjektálása a ZSINDELY Kft. kiváló munkájának köszönhetően! Ez a technológia azt jelenti, hogy a talajba furatokat készítenek, majd ezeket feltöltik betonnal. A megszilárduló beton azután úgy rögzíti az egymáson mozgó talajrétegeket, mintha cölöpöt vertek volna azokba.Megtörtént a csapadékvíz-elvezetés kiépítése is, illetve a karzatot egy masszív ácsolattal dúcolták alá, erősítették meg. Mindezt az adakozók nagylelkűségének köszönhetően.

Egy statikus szakember ezt követően jelöléseket helyezett el a falakon, amelyek tanúsága szerint a falak mozgása, repedezése azóta szerencsére megállt! Talán nem illetlen hát József Attilát idéznem: "szunnyadozik a szakadás, máma már nem hasad tovább "

Várunk és reménykedünk, hogy ez az állapot így is marad, amíg valaki fel nem karolja városunk legidősebb épített emlékének ügyét.

Szekeres Barnabás


MEG NEM VÁLASZOLT KÉRDÉSEK

A fenti cikket szerzője azzal fejezte be, hogy szerencsére az elmúlt években a Kálvária-épület romlása megállt. Laikus szemmel kicsit ijesztőbbnek látszik a helyzet: a homlokzati fal mély, már a falon átérő lyukká váló repedése, a karzat főfaltól való elválása vagy a kinti téglatámfal törései, megsüllyedése komoly gondok jelzőinek tűnnek.

Hamarosan nyolc éve lesz, hogy 2012 januárjában elindították a közadakozást, már akkor is úgy fogalmazva a felhívásban, hogy a végveszélybe került Kálvária Kegytemplom megmentésére. Szekeres Barnabás leírta, hogy közben történt egy s más az épület állagának további romlását megállítandó, de ennek is már több éve. Azóta mit sem tudni az adománygyűjtés állásáról, és hogy ezzel vagy ezt is figyelembe véve milyen jövőt remélhetünk a város eme megkülönböztetetten értékelt és szeretett épületének.

Távolodik a karzat a faltól

A napokban kérdésekkel fordultam ezért Bordás Péter plébánoshoz és Csikós Sándor egyesületi elnökhöz, mivel a közadakozást a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyházközség és a Törökszentmiklósi Városvédő- és Szépítő Egyesület hirdette meg; mindkét szervezet a saját számlaszámát megadva kérte az adományokat.

Szerettem volna megtudni és a kapott információt a város közösségével megismertetni, hogy

- Mekkora összeg gyűlt össze a Kálvária megmentésére a két meghirdetett gyűjtési számlán, a Törökszentmiklósi Római Katolikus Egyházközség és a Városvédő és -Szépítő Egyesület számláján, külön-külön?

- Az adakozók által a számlákra utalt pénz (úgy tudni például, hogy a Kálvária Idősek Otthonában lakott apácák is ideutalták megtakarított pénzüket) megvan-e maradéktalanul, vagy abból költöttek valamilyen állagmegóvásra a Kálvárián, vagy esetleg más egyházközségi célokra? Ha igen, akkor mennyit, mire és milyen felhatalmazással?

- Történt-e már felmérés, hogy milyen munkálatokra lenne szükség az épület megmentése, felújítása érdekében, és ez várhatóan mekkora költséget jelentene? A Markót Imre szervezésében évekkel ezelőtt elvégzett ilyen munka óta ugyanis változhatott az épület és környezetének állapota, az árak és a vállalkozási díjak pedig lényegesen magasabbak lettek.

- Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára mondta ez év májusában, hogy az elmúlt kilenc évben 2800 templom újult meg a magyar kormány támogatásával. Így hát aziránt is érdeklődtem, hogy kérelmeztek-e kormányzati támogatást, és ha igen, milyen eredménnyel a Kálvária templom felújítására?

Meglehet, a kérdésekre túl gyorsan reméltem a választ, de egyelőre nem jött egyik megkérdezettől sem. Ha a későbbiekben küldik a válaszokat, természetesen nyomban közzéteszem itt.

Sebők Emília

A fotók Sebők Emília felvételei.