IPOLYI ARNOLDRÓL - TÖREDÉKEK

Egy magas rangra emelkedett tudós pap, aki három évig városunkban szolgált 

Van Törökszentmiklóson Ipolyi Arnold tér, a katolikus templom előtt, és szemben a város művelődési központja is róla van elnevezve: Ipolyi Arnold Könyvtár Múzeum és Kulturális Központ (IKMKK/köznapian: Művház). Mégis azt hiszem, sokan nem tudjuk, ki volt ő, miért a névadásokkal is kifejezett megbecsülés az utókor részéről.

Könnyű helyzetben van viszont, aki a legfontosabbakat meg szeretné róla tudni, mivel a Művház honlapján kitűnő ismertetőt olvashatunk az intézmény névadójáról (Csőke Tibor helytörténeti könyvtáros írása.) Megtudhatjuk, hogy a tudós katolikus pap 1860-tól alig három évig szolgált városunkban plébánosként. Ez idő alatt is jelentős tudományos munkát folytatott, ugyanakkor a város életébe is aktívan bekapcsolódott.

Egy másik leírás így emlékezik meg Ipolyi ideérkezéséről és itteni tevékenységéről: "Olyan alföldi faluba érkezett, ahol tüntetően hazafias üdvözlőbeszéddel fogadták, és nem kerülhette el, hogy bekapcsolódjon a város társadalmi és politikai életébe: azonnal megválasztották az akkor alakuló "olvasó és társalkodó egylet elnökéül". 

A könyvtár falán található emléktáblát (melyet Kő Pál kisplasztikája ékesít) Ipolyi nagyváradi püspök utódja, Tempfli József áldotta meg 2007-ben.

Legismertebb cselekedete talán, hogy az ő dicsőségeként is értékelhette az ország Mátyás király világhírű korvinái egy részének (19 könyvnek) az Isztambulban való meglelését és hazakerülését. De szűkebb hazánk értékeinek felkutatásában és megőrzésében is jeleskedett: gyűjtötte és leírta a kunsági hímzés jellemzőit, sajátosságait. Hímzésgyűjteményét, miként a gyűjtemény más darabjait is, az esztergomi Keresztény Múzeum őrzi és gondozza. Ipolyi Arnold ugyanis már nagyváradi püspökként végrendeletében lehetővé tette, hogy kiemelkedő jelentőségű, főként festményeket és szobrokat, de a népművészeti tárgyakat is tartalmazó gyűjteménye az esztergomi múzeumba kerülhessen. 

Kunsági hímzés - Készítette Hajnal Andrásné Magdika néni, városunk elismert hímzőasszonya

Nem véletlen, hogy a Pro Bibliotheca Alapítvány és az Ipolyi Könyvbarát Kör által szervezett Ipolyi emlékút első állomása 2017. szeptemberben éppen a Keresztény Múzeum meglátogatása volt, ahol több értékes festmény van kiállítva az Ipolyi-gyűjteményből.

Majd pedig már a határ szlovák oldalán, Ipolykeszin jártunk, ahol Ipolyi Arnold a gyermekkorát töltötte. Megkoszorúztuk a katolikus templom falán elhelyezett emléktáblát, és a templomban benn Ipolyira emlékező falfestéseket is láthattuk:

Okkal vélhetnék tehát, hogy Ipolyi Arnold gyerekkorára emlékezve vette fel ezt a családi nevet.  Születési neve ugyanis Stummer Arnold volt, az Ipolyi nevet azonban hivatalosan sosem vette fel! Egy kis hétköznapi igazolás erre a kettősségre az az egyik netes aukciós oldalon eladásra kínált, Berlinből Törökszentmiklósra irányított küldemény címzés-szalag, amely a címzés szerint Ipolyi-Stumer plébános úrnak szólt. (A postai küldeményt eredetileg Zohorra címezték, ahol Törökszentmiklóst megelőzően szolgált Ipolyi.)

A magas rangra emelkedett pap életében is voltak azonban humoros helyzetek: egy csöppnyi rétközi falu, Ibrány (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) templomával kapcsolatban találkoztam például Ipolyi Arnold püspök nevével. A kis településen az időben járt, amikor 1871-től besztercebányai püspök volt.

A történet, amelyet Mikszáth Kálmán örökített meg, anekdotikusan humoros. És mivel a jeles író a tragikus tiszaeszlári vérvád perének tudósítójaként tartózkodott ezen a vidéken, kikapcsolódásként bizonyosan szívesen vetette papírra a kis szatirikus karcolatot, amely 1883. aug. 3-án jelent meg a Pesti Hírlapban, A freskók címmel. (Lásd alább keretbe téve.)

Sebők Emília