HOGYAN LETT A GALAMBOS-TÓBÓL PARK?

A Galambos-tó a katonai felmérések alapján készült térképeken csak viszonylag későn, 1883-ban jelenik meg, ez látható a fenti térképrészleten.

Ennek oka, hogy a XIX.-XX. század fordulóján rohamos fejlődésnek induló városunk építéséhez hatalmas mennyiségű vályogra volt szükség, amit részben innen termeltek ki. Az ún. Kis-, és Nagy-Szőlő, valamint a Partalja házai javarészt az itt készült vályogtéglából épültek. A terület egy része (a mai Vásárhelyi utca mentén) mindig is mocsaras-vizenyős terület volt, mivel egykor ott kanyargott egy természetes vízfolyás, a Tisza egyik mellékága, a Tinóka. Ezt a kis tocsogót bővítették tehát folyamatosan hatalmas bányagödörré az évek során, amelybe egyúttal levezették a főutcán összegyűlt csapadékvizet is, így a Galambos-tó a város egyik fontos vízgyűjtőjeként is szolgált.

Emellett ipari szerepe is volt, ugyanis a tó szomszédságában működött a Galambos-malom, aminek gőzgépei folyamatosan nagy mennyiségű lágyvizet igényeltek. Erre a célra pedig kiváló volt a tóban raktározott csapadék! Innen kapta tehát egykor volt tavunk a nevét.

Tehát a Galambos-tó igazából "kettős hasznosítású" volt. Egyrészt az 1950-es évek végéig vetettek ott válykot, így addig folyamatosan nőtt a bányagödör, másrészt a tó az 1890 körül létesült Galambos-malom víztározója is volt. A gőzgépek üzemeltetéséhez onnan szivattyúzták ki a lágy csapadékvizet, és oda vezették le a malom gőzgépeiből kikerülő "fáradt gőzt", ami ott lecsapódott, vagyis ismét víz lett belőle.

A múlt század 30-as éveiből pedig olyan fotók maradtak ránk, amelyeken látni, hogy csónakázásra, télen korcsolyázásra használták a kis tavacskát az emberek.

A 2. világháború után az itt összegyűlő csapadékvizet, ha nagyobb esőzések után szükség volt rá, átemelték az állami befogadóba, vagyis innen a víz gravitációs úton előbb a Bicskás tóba, majd onnan egy szivattyútelep segítségével a 60-as évek legvégén kiépített Tinóka- érbe került, ami a Tiszába vezette azt. Néhány évtizedig - az átemelés következtében - nem is jelentett gondot a csapadékvíz, így a Galambos és Bicskás tavak területét a közterületek növelése és a környező területek rehabilitációja keretében folyamatosan kezdték feltölteni, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a térségben egyre nagyobb belvízkárok alakultak ki az 1990-es, 2000-es években.

AZ ÁLLAMI VÍZBEFOGADÓ A TINÓKA-ÉR VOLT. Ezt a korábban természetes, de addigra a Tisza szabályozása miatt már rég kiszáradt vízfolyások (Nagy-Morotva, Háromág, Sáros-ér, Tinóka) egykori medreit kihasználva ásták ki 1969-70-ben. Erre azért volt szükség, mert nem volt hova vezetni a strandunk vizét - mivel a Csónakázó-tó egy pár éven belül kicsinek bizonyult -, illetve a főutca és a Partalja városrész csapadékvíz-elvezetési problémáját is meg kellett valahogy oldani. Ehhez jött még a Tiszatáj TSZ öntözővíz-igénye, így a Tinóka-ér akkor még mezőgazdasági célokat is szolgált. 

Egyes visszaemlékezések szerint a városi tanács, illetve az itt működő vállalatok az 1960-as évek végétől hulladéklerakónak használták a Galambos-tó medrét. Rengeteg salakot és építési törmeléket szállítottak ide, de hordta ide a hulladékát az öntöde, sőt, még a Vegytek is. A vegyipari hulladékot jellemzően a Vásárhelyi Pál utca mentén rakták le. Ráadásul ott nagyon magasan van a talajvízszint, lévén az a régi Tinóka- meder. Esős időszakokban van, hogy mindössze másfél ásónyom (35-40cm) mélyen már szivárog is fel a víz. Sajnos ilyen körülmények között azóta már minden vegyi anyag kioldódhatott az elrozsdásodó hordókból. Valaki pedig a lakossági fórumon azt mesélte, hogy amikor az 1970-es években építették a mezőtúri útra a felüljárót és elsőre valami hiba történt, a betontömböket is odavitték...

1973. március 25-én készült légi fotó, amelyen egyértelműen látszik, hogy már elkezdték betemetni a tavat, de akkor szinte még teljes nagyságában megvolt. (Forrás: fentrol.hu)

A 2000-es évek elején az Önkormányzat Környezetvédelmi Irodája vizsgálta az itt több alkalommal újratelepített facsemeték fejlődését. Szerencsétlenek néhány hónap alatt elpusztultak a szennyezett talajvíz miatt. Azután megvizsgálták a talajvizet. Nagyon magas sókoncentrációt mutatott a műszer. Nem konyhasóról volt szó természetesen, hanem különféle (nehéz)fém sókról. A megoldást az jelentette, hogy arra a részre ellenállóbb, sótűrő fafajtákat telepített az akkori főkertész. És úgy tűnik sikerrel, mert most már sűrű kiserdő van éppen a Vásárhelyi út mellett, de a park más részein is szépek a fák.

Szekeres Barnabás