A Galambos-tó a katonai felmérések alapján készült térképeken csak viszonylag későn, 1883-ban jelenik meg, ez látható a fenti térképrészleten.
Ennek oka, hogy a XIX.-XX. század fordulóján rohamos fejlődésnek induló városunk építéséhez hatalmas mennyiségű vályogra volt szükség, amit részben innen termeltek ki. Az ún. Kis-, és Nagy-Szőlő, valamint a Partalja házai javarészt az itt készült vályogtéglából épültek. A terület egy része (a mai Vásárhelyi utca mentén) mindig is mocsaras-vizenyős terület volt, mivel egykor ott kanyargott egy természetes vízfolyás, a Tisza egyik mellékága, a Tinóka. Ezt a kis tocsogót bővítették tehát folyamatosan hatalmas bányagödörré az évek során, amelybe egyúttal levezették a főutcán összegyűlt csapadékvizet is, így a Galambos-tó a város egyik fontos vízgyűjtőjeként is szolgált.
Emellett ipari szerepe is volt, ugyanis a tó szomszédságában működött a Galambos-malom, aminek gőzgépei folyamatosan nagy mennyiségű lágyvizet igényeltek. Erre a célra pedig kiváló volt a tóban raktározott csapadék! Innen kapta tehát egykor volt tavunk a nevét.
Tehát a Galambos-tó igazából "kettős hasznosítású" volt. Egyrészt az 1950-es évek végéig vetettek ott válykot, így addig folyamatosan nőtt a bányagödör, másrészt a tó az 1890 körül létesült Galambos-malom víztározója is volt. A gőzgépek üzemeltetéséhez onnan szivattyúzták ki a lágy csapadékvizet, és oda vezették le a malom gőzgépeiből kikerülő "fáradt gőzt", ami ott lecsapódott, vagyis ismét víz lett belőle.
A múlt század 30-as éveiből pedig olyan fotók maradtak ránk, amelyeken látni, hogy csónakázásra, télen korcsolyázásra használták a kis tavacskát az emberek.
A 2. világháború után az itt összegyűlő csapadékvizet, ha nagyobb esőzések után szükség volt rá, átemelték az állami befogadóba, vagyis innen a víz gravitációs úton előbb a Bicskás tóba, majd onnan egy szivattyútelep segítségével a 60-as évek legvégén kiépített Tinóka- érbe került, ami a Tiszába vezette azt. Néhány évtizedig - az átemelés következtében - nem is jelentett gondot a csapadékvíz, így a Galambos és Bicskás tavak területét a közterületek növelése és a környező területek rehabilitációja keretében folyamatosan kezdték feltölteni, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a térségben egyre nagyobb belvízkárok alakultak ki az 1990-es, 2000-es években.
