FŐTEREINK - A város központi helyszínei

Utak, utcák, terek - egy település nyilvános közterületei, találkozási pontok. Galsi Zoltán ezen az estén a 299. éve újratelepült város (ezért a szám a meghívó-plakát jobb felső sarkában) főtereiről beszélt.

És már rögtön a téma bevezetőjében mondhatnánk magyarázkodni kényszerült, hiszen a "főtér" elnevezést többes számban használni eleve ellentmondás. Főtere rendszerint csak egy van a településeknek. És valljuk meg, mi is úgy tartjuk, hogy városunknak csak egy ilyen helye létezik, a Kossuth tér. Sőt, amiről úgy beszélünk, mint másik (fő)tér, vagyis a katolikus templom előtti közterületek, ott még a térjelleg sem igazán feltűnő. Ezeken kívül pedig igazi tér nincs is több Törökszentmiklóson. Hacsak a mai piacteret nem soroljuk ide... De ne tegyük, mert itt most másról volt szó. Összefoglalva az előadásban elhangzottakat, ezt tudtuk meg városunk főtereiről:

Az 1783-84-ben készült első katonai felmérés térképén, néhány évtizeddel az 1720-ban megkezdődött újratelepítés után, már jól látszik a két templom, a református és a katolikus körüli lazább beépítettség, egyfajta teresülés a településszerkezetben. És az is egyértelműen kitűnik, hogy mindkét térség a kelet-nyugati irányban a települést átszelő hadiút mellett helyezkedik el, ahonnan a délre vezető fontos országutak is kiindultak.

A török idők utáni újratelepítési kezdetek azonban más vonzásokra is épültek: Az elsőként letelepülő reformátusok a korábbi, akkor már romos régi templom köré csoportosultak, amely nagyjából ott lehetett, ahol most az Ady Endre út indul a Kossuth útból lefelé. A pár évvel később érkező katolikusok pedig a régi, akkor már szintén romos török palánkvár környékén kezdtek berendezkedni. Mindkét közösség ott építette fel a templomát, illetve a katolikusok elsőre csak kápolnát, ahol megkezdték az itteni életüket. Így lett a város két pólusú, mondhatni, így lett két főtere. Az újratelepítő II. Almásy János szándéka szerint is, hogy elkerülje a két felekezet közötti vallási összetűzéseket. A két főtér jellegű terület kialakulásának tehát ez a történelmi háttere.

Térnek azonban sokáig nem nevezték ezeket a helyeket, a mai fogalmaink szerint nem is igazán voltak azok. Leginkább azt mondhatjuk a két templom környékére, hogy azok református és katolikus központi részek voltak a településszerkezeten belül. Nagyjából azonos távolságra a város központi, elválasztó útjától, az Almásy úttól (kezdetben Tiszttartó utcza). 

Az éppen 100 évvel később, 1883-84-ben készült Harmadik katonai felmérés térképén jól látszik, hogy mindkét templom körüli térség valójában két részre oszlott. A református templom körül volt a templomkert és néhány egyházi épület, tőlük nyugatra pedig a Piactér (közepén érdekes módon egy kereszttel), körülötte világi célú házakkal. A katolikus templom előtti térség oldalain, tehát közvetlenül a templom körül egyházi intézmények kaptak helyet. A főút másik oldalától, és a térség azon túli részétől azonban ezeket elválasztotta néhány más építmény.

A templomok körüli térségek olyan módon is a helyi társadalom központi helyei lettek, hogy ide vagy a közelükbe települtek közintézmények, patikák, boltok, ezáltal megkezdődött a település városiasodása. 

A Keresztény Fogyasztási Szövetkezet boltja a Kispiacon, a mai Hunyadi téren.

A katolikus központ mindkét térrészén volt kereszt, illetve szakrális szobor (a Szentháromság-szobor és a Szeplőtelen Szűz Mária-szobor), ami az akkori vallási szokásoknak felelt meg. A városiasodás folyamata inkább abban érhető szó szerint tetten, hogy a templom előtti teret (amely azonban hivatalosan sosem volt Templom tér) elkezdték parkosítani:

Eddig jutottunk Galsi Zoltán előadásának első részében. Legközelebb a református központi részt, a város igazi főterének (ma Kossuth tér) történetét mutatja be hallgatóságának.

Sebők Emília