FŐTEREINK - A Kossuth tér

"Városunk főterének, a Kossuth térnek a története már évszázadokkal ezelőtt elkezdődött." - írja Galsi Zoltán egy 10 évvel ezelőtti tanulmányában, és most is erről a történetről beszélt Főtereink című előadásának második részében.

A Tér. A Piactér. A főtér. A park. A Kossuth tér. - Kinek mi. Vagy mi elsősorban.­ A Hely. Egy hely városunkban, amelyhez mind kötődünk, amely minden Miklósi emlékeiben, személyes történetében bennfoglaltatik valamiképpen. És a város történelmének is fontos helyszíne. Lerakta itt nyomát szinte minden korszak, mióta csak létezik.

Több olvasónkat is meglepte Szekeres Barnabás balaszentmiklósi várról szóló írásában, hogy bizony Balaszentmiklós középkori településközpontja nem ott volt, ahol a török vár és a későbbi katolikus főtér, hanem azon a környéken, ahol később a református templom és iskola felépült, ezáltal kijelölve a református központi térséget, amelyben aztán egy rész a város központi terévé lett. Kimondhatjuk tehát, hogy folytonosság van Balaszentmiklós és Törökszentmiklós településközpontjának elhelyezkedésében, amiben fontos szerepe van az itt húzódó országútnak. A hajdani, akkor még katolikus templom minden bizonnyal ott állt, ahol a régi rektorház ma is a Kossuth út és az Ady Endre utca sarkán.

A település központi része az 1780-as években készült Első Katonai Felmérés térképén

Galsi Zoltán is ezekkel az összefüggésekkel kezdte mondandóját, hangsúlyozva azonban, hogy a református központ mégsem egyezik meg egészen, méterre pontosan a térrel, hiszen ahogyan ma is, a templomot különböző épületek választották el attól, és maga a központi tér is jóval kisebb volt, mint a mostani Kossuth tér. Azt azonban valószínűsíthetjük, hogy a jelenlegi Kossuth tér környékén lehetett a régi Balaszentmiklós főtere is, hiszen a templomok jellemzően ott helyezkedtek el. - Már ennyiből is érezhető, hogy a következőkben sem lesz szigorúan időbeli a tárgyalás sorrendje, hiszen a történések, változások különbözőképpen kapcsolják össze a korokat. De menjünk vissza oda, ahol elhagytuk az alakuló településközpontot:

A török idők utáni, 1720-tól meginduló újratelepítés ennek a régi templomnak a romjai közelében indult meg, ott építettek szerény vályogtemplomot az elsőként érkező református betelepülők. Vallási központ a templom, és a közelében épült meg az első városháza is, ott ahol a Tavasz ABC épülete (amely már nem is az...) van. A tér átellenes, nyugati oldalán pedig felépült a hatalmas Fekete Sas vendéglő/fogadó. Rövid idő alatt kialakult tehát (vélhetően tervezett módon) egy városiasnak mondható településközpont az akkor már Törökszentmiklóson. Amely tér azonban nagyon is vidékies volt abban, hogy piactérként is szolgált több mint 200 évig, és az itt vezető országút sem választotta el igazán az északi házsortól. Ezt látjuk ennek az 1900 körül készült képeslapnak a jobb oldali felvételén, ahol egészen a boltsorig terjed a piacozás:

A tér északi oldalán húzódott az országút, amelynek települési szakaszát akkoriban Nagyút-nak nevezték, de az idősebbek közül sokan még ma is így mondják a hétköznapokban. Kezdetben nem üzletek települtek ide, de ugyancsak a lakosság ellátásában fontos intézmény volt ott, ahol a szalagház eleje húzódik: itt állt a város granáriuma, vagyis magtára, gabonatárolója. Galsi Zoltán szerint az első itteni emeletes épület. 

A településközpont jelentőségét növelte, hogy az Almásy család kúriája, az ún. urasági (rezidenciális) ház is itt állt, korabeli leírás szerint pedig a kapuja előtt az város máig megőrzött első kőszobra, az 1755-ben felszentelt Szeplőtelen Szűz Mária-szobor, amelyet ma a katolikus templom előtt láthatunk. De mert tér volt ez itt, piacz térnek írták, állt ott kőkereszt is már a kezdeti időkben, az első kőkereszt Törökszentmiklóson. Mindkét szakrális jelentőségű alkotás idővel átkerült a katolikus térre a templom elé (talán nem nézték jó szemmel a reformátusok a katolikus jelképnek tekintett műveket az ő vallási központjukban?), de ezt az első keresztet rossz állapota miatt nem tudták eleink megőrizni.

Majdnem minden megvolt hát már a betelepülés után alig néhány évtizeddel a főtéren, ami kell: piac, templom, fogadó, városháza, szakrális alkotások, de még valami kellet a teljességhez: kocsma! Hamarosan az is meglett, a pálinkaház, nagyjából ott, ahol a régi művelődési ház (eredeti funkciója: Nemzeti Szálló), ma a rádiónak helyet adó épület van! Kellett is, mert a földesúrnak az akkori gazdálkodási mód mellett szüksége volt a földből szerzett jövedelme kiegészítésére a kocsmáztatásból származó pénz is.

A 18. század vége és a 19. század eleje környékén, főként a tér északi oldalán sorra épültek a kereskedőházak, gyógyszertár, Külley-vasbolt, Böhm-kocsma stb. Ezt a városképet aztán egészen a szalagház építése miatti bontásig őrizte a térnek ez a része:

Magánfelvétel az északi üzletsor nyugati végéről. Ma már csak az újságosbódé van nagyjából ugyanazon a helyen

Így alakult fokozatosan településünk központi tere főtérré, amikor eljött a nagy évforduló: 1820-ban 100 éves lett a település! (Most meg már mindjárt 300 éves lesz, jövőre.) Ebből az alkalomból elkezdtek építeni egy új városházát, azon a részén a térnek, ahol most a lottózó van a szalagház nyugati végén. A régi városháza épületét aztán később a Takarékpénztár vette meg, színesedett hát a kép, megérkezett a térre a professzionális pénzügyi szolgáltatás is. Az északi, majd a déli oldalon is beköltöztek székházukba a mai szóval mondva, civil szervezetek, a Kaszinó, vagyis az Olvasó és Társalkodó Egylet (később az épületben a Vasas Művelődési Ház működött) és a Törökszentmiklósi Polgári Kör (később Iparos Kör, majd Park Étterem...)

A főtér tehát olyan, mint egy folyton változó kép, mindig egyfajta lenyomata a település fejlődésének, igényeinek, adottságainak. A Fekete Sas fogadó a tér nyugati oldalán állt, mellette pedig, de kicsit beljebb felépült az öt bolthelyiségből álló Bazársor, mondhatni, a Csarnokalja elődje (ezért van, hogy egyes iratokban még ma is Bazársornak nevezik a Csarnokalját). Itt volt Kardos Lajos könyvkereskedése, ő adta ki városunkról az első képeslapot: 

A Kossuth tér keleti oldala az 1899-ben kiadott első képeslap középső fotóján

Egy újabb, országos jelentőségű évforduló kapcsán, 1896-ban a település képviselő-testülete úgy határozott, hogy a millennium, a honfoglalás ezeréves évfordulója alkalmából a Nagyút-at és a város főterét Kossuth Lajosról nevezik el. (Korábban nemigen volt szokás személyekről elnevezni utcákat, tereket.)

A 19. és 20. század fordulójának éveiben jelentős létesítmények helyszíne lett a tér. Itt adták át 1890-ben Jász-Nagykun-Szolnok megye első artézi kútját, amely rendkívüli jelentőséggel bírt az egészséges ivóvíz biztosítása révén. (Nem azonos a téren pár éve átadott, majd hamarosan használhatatlanná vált kúttal! Viszont az eredeti kútkáva ma a tér közepén lévő díszkút alapja.)

Aztán szintén először a megyében, 1904-ben egészalakos szobrot állítottak a miklósiak Kossuth Lajosnak, amely az első volt abban is, hogy addig nem volt világi tematikájú köztéri szobor a városban. Nem ott állt (és nem arra nézett...), ahol most, ugyanis kinn volt a járda vonalában. Nem volt útban, hiszen az úton akkoriban még alig volt forgalom.

Majd elkövetkezett a Kossuth tér történetének talán legjelentősebb korszaka, az 1927-28-as évek hatalmas fejlődést hoztak. Lebontották a Fekete Sas vendéglőt, ezzel megnagyobbították a teret, és arra az oldalra felépült az azt lezáró Csarnokalja, mögötte pedig az impozáns víztorony. Ekkor került a térre az I. világháború áldozataira emlékező Hősök szobra, minek folytán szükségessé vált a tér harmóniájának újragondolása. Nagy vitákat követően emiatt beljebb helyezték a Kossuth szobrot is, egy vonalba a másik hatalmas művel. A térrendezés során a tér új burkolatot is kapott, de számítva a fásításra, a ma is álló nyugati ostorfák helyét kihagyták. (Korábban is voltak fák a téren, de azokat ekkor kivágták.) Hogy pontosan mikor lettek a kis fák elültetve, nem tudjuk, de a régi fotók alapján úgy 1930 körül lehetett. A ma is élő példányok tehát már 90 évesek lehetnek. 

Az átalakított, kibővített Kossuth tér 1928-ban - látni a fáknak kihagyott helyeket

1945 után - a korszellemnek megfelelően - egy "kötelező" elem került a térre, a közepére, egy szovjet hősi emlékmű, amelyet 1956 októberében nagy nehezen ledöntöttek a helyiek. Később egy újat állítottak a tér északi szélére, amelyet 1991 végén bontottak le.

A piac valamikor az 1960 körül költözött el innen a Táncsics út elejére, a teret parkosították, ezért is kapta nevét a Park Étterem, és ezért van sokak emlékezetében ezen a néven a tér. De mert a park, a növényzet nem kapott hosszú ideig szakszerű gondozást, lassan inkább elvadult városi dzsungellé lett.

Végül a történetben elérkezünk ahhoz a "furcsasághoz", amiről egy itt rendezett, "nyár esti zene" a fák alatt program kapcsán már írtam: a tér önmagában talán nem is létezik, az épületek, melyek körülveszik, adják léte keretét. Márpedig a Kossuth tér egyszer csak elkezdte elveszíteni megszokott kereteit: a szalagház építésére készülve teljesen lebontották az északi oldal kereskedő házait, ugyanígy eltűntek a keleti oldal nevezetes épületei is. De megmaradt nekünk a szeretett Csarnokalja, és a déli oldal két jellegzetes emeletes épülete.

A tér legújabb kori sorsában pedig a legfontosabb történés a 2011-12-ben lezajlott felújítás. Ezt már legtöbbünk látta, ismeri, és ki így, ki úgy ítéli el vagy meg...

Sebők Emília

További képeslapok láthatóak a Fotógalériában: Fotógaléria


A Főtereink előadás előző része: FŐTEREINK - A város központi helyszínei