ELMENT CÉZÁR TANÁR ÚR

Néhány napja csak, hogy egy itteni kis társaságban újra felemlegettem két gimnáziumi tanáromat: Szávó Jánost és Fehér Cézár Imrét. 

Nekik köszönhetem egy életen át, hogy minden nehézség nélkül bejutottam anno a közgazdasági egyetemre. És most már egyikük sincs velünk, élőben az életünkben!

Elment Cézár is! Sokáig talán titkoltuk a suliban, hogy Cézárnak hívjuk a háta mögött, de ez az a fajta becenév, amellyel inkább megtisztelik a tanítványok a tanárt és nem csúfolják. Akkoriban a fiúk éppen a hosszú hajjal tüntettek a konvenciók ellen, ő viszont feltűnően rövidre vágott hajjal, nemes római arcéllel robbant be a tantestületbe 1965 őszén. Innen volt hát a történelmi vonatkozású becenév.

És berobbant a mi elsős osztályunkba is, naponta akár többször is, hiszen a magyar nyelv és irodalmat, valamint a történelmet is ő tanította nekünk egészen az érettségiig. És valóban: TANÍTOTTA! Lehet ennél többet, szebbet mondani megemlékezésül egy pedagógusról? Szerintem nem! Én nem tudok!

2019. július 5-én, pénteken 13 órakor lesz a búcsúztatója a törökszentmiklósi katolikus temetőben.

Sebők Emília