CSÉPLÉS AZ UTOLSÓ BÉKÉS NYÁRON

Most hogy megvolt a Szentmiklósi Napokon a sikeres aratási verseny, ahol az érdeklődők láthatták, milyen is volt a hagyományos kézi betakarítás, megmutatjuk, milyen volt az utána következő munkafolyamat: a cséplés.

Az alábbi képek pontosan 80 évvel ezelőtt, 1939 nyarán készültek, valahol itt, Törökszentmiklós határában. Nagyapám, néhai Szekeres Barnabás traktorja, cséplőgépe látható rajtuk, rokonokkal, napszámosokkal. Kemény munka volt gépnek, embernek egyaránt, hogy hozzájussanak az éltető búzaszemhez.

Sok ember összeszokott, pontos és fáradtságos munkája kellett ahhoz, hogy a gép megfelelően tudjon működni. Nélkülük a legprecízebb cséplő masina is csak egy halom vas és fa.

Látástól vakulásig hajlongani a tűző napon, közben nyelni a port szinte megállás nélkül. Kéve kéve után került a garatba gondosan széthúzva-eloszlatva, ellenkező esetben a gép elakadt és megállt volna. Legnehezebb dolguk az "etetőknek" volt.

A cséplésből mindenki kivette a részét, mindenkinek jutott feladat. A gépész a gépet irányította, folyamatosan figyelemmel kísérte, tankolta, karbantartotta és szükség esetén javította, hogy a munka késést ne szenvedjen. Az etetők szorgalmasan rakták be a kévéket egymás után a gép garatjába. A szalmázók a kihulló szalmát szállították el és rakták kazlakba. A zsákolók a kihulló búzaszemeket zsákolták és hordták a mázsára. A mázsáló a teli zsákokat mérte és könyvelte a termést. A törekelők, a gép alól kihulló szalmatöreket és pelyvát hordták el. Később ebből vályogtégla készült. És ott voltak még a kocsisok, petrencések, akik a helyszínre és onnan elszállítottak mindent. Az ételfőző és -hordó asszonyok, vízhordó gyerekek stb.

A petrencézéshez erős kéz kellet. Neki is gyürkőztek az emberek. Ilyenkor, aratás-cséplés idején a legszegényebb parasztember is kalóriás ételt evett, mert bizony kellett az erő. Otthon a tűzhelyen, vagy épp a tábla szélén bográcsban készült a pörkölt, amit köret nélkül, sok kenyérrel ettek.

A napfelkelte már a földeken érte a munkásokat. A munka kezdete előtt "kötelezően" elfogyasztottak egy féldeci arató pálinkát. Napközben szomjoltóként pedig aludttejet ittak, amit az asszonyok cserép köcsögökben hordtak ki férjeiknek.

Rokon gyermekek és egy akkor 25 éves fiatalasszony, nagymamám, néhai Hegedűs Cs. Mária a traktor volánja mögött (de persze, csak a fotózás kedvéért). A képen látható gyermekek közül sajnos már csak a traktor előtt látható vízhordó fiúcska él, de már ő is 88 éves.

És hogy miért van a fotón több gyermek is? A cséplésben a legkisebbeknek is fontos feladat jutott. A 8-10 éves gyermekek hordták a friss és hűvös vizet a nem ritkán sok kilométerre lévő faluból, cserépkorsókban. A levente korúak (tizenéves korosztály) aratás idején tűzőrséget adtak a templom tornyában, hogy az esetlegesen felcsapó lángokat a lehető leghamarabb észrevegyék, mielőtt azok elemésztenék a község teljes termését.

Szekeres Barnabás