BRONZKORI LELETEK A BALLAI ÚT MELLŐL

A nagy sikerre való tekintettel meghosszabbították a szolnoki Damjanich János Múzeum (DJM) Földrejtette kincsek - Bronzkori leletegyüttesek a Tisza-vidéken című kiállítását, amely nekünk, törökszentmiklósiaknak is fontos...

...és öröm, ha még meg szeretné valaki nézni és megtiszteltetés, mivel a szakemberek a legfontosabb megyei leletek között említik a tavaly előkerült és a kiállításon bemutatott kisebb törökszentmiklósi kincsegyüttest.

A kiállítás tablóin olvasható tájékoztatás szerint a Kárpát-medence keleti része a késő bronzkor időszakában, Krisztus előtt 1500-900 évvel, Európa egyik legjelentősebb kulturális és fémműves központja volt, a környékbeli rézbányákra épülve. Dr. Tárnoki Judit régész ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet egy interjúban, hogy mivel a nyersanyag-lelőhelyek, bányák Erdélyben voltak, ott és az ahhoz közelebbi Felső-Tisza-vidéken alakult ki a bronzkori fémművesség központja. Ez utóbbi volt az a bronzöntő műhely, amelynek a készítményei a mai Kelet-Magyarország területén felszínre kerülnek. De mert a mi régiónk ettől is messze van (főként az akkori viszonyok szerint), nálunk nagyon kevés a bronzlelet.

Különösen értékes tehát, ami előkerül: A Törökszentmiklós Morotva-közben feltárt leletegyüttes múzeumi fémkeresés eredménye, amelynek során három bronzból készült tokos balta, egy szárnyas balta és alapanyagrög, öntőlepény került elő. Hajdani tulajdonosaik itt, a mostani ballai úti kereszt közelében ásták el őket, de hogy pontosan mi okból, azt nem tudni. El kellett menekülniük talán valamilyen veszély elől, és már nem tudtak visszajönni a holmijukért, az ránk, évezredek utáni utódokra öröklődött. 

A kiállítási tárlóban látható három nagyméretű, bordadíszes tokos baltát favágásra, famegmunkálásra használták (a belül üreges fémtokba helyezték a fanyelet), míg a szárnyas balta fegyverként volt használatos. Alattuk egy bronzrög. (Pozderka Imre felvétele)

Bár ennél gazdagabb bronzkori fémlerakatok (depók) is előkerültek, például Fegyverneken és Tiszapüspöki határában, azok véletlenszerűen bukkantak elő, illetve - és ez igazi kuriózum a gyűjteménybe jutás módját illetően - a kunmadarasi katonai reptérről egy szovjet katonatiszt adott be értékes leletanyagot a múzeumnak. Büszkeség tehát számunkra, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye egyelőre egyetlen régészetileg feltárt és dokumentált késő bronzkori kincslelete 2018 tavaszán Törökszentmiklós határában látott napvilágot.

Most még két hétig megtekinthetjük Szolnokon ezeket a régi-régi tárgyakat, a vidék régmúltjának tanúit, aztán visszakerülnek a raktárba. Törökszentmiklós más, a településen vagy környékén talált leleteket is "elvesztett" már az elmúlt évtizedekben - fájlalják is ezt többen -, azok is a Damjanich Múzeum gyűjteményébe kerültek. Hogy korábban ez miért alakult így, arról különféle magyarázatokat hallani.

Jó ideje viszont egy 2001-ben elfogadott törvény szabályozza a régészeti leletek végleges elhelyezését és a kölcsönzését is. Ezért Kelemen Angélát, a DJM régészeti osztályvezetőjét kérdeztem erről: 

Kérdés: Pontosan mit mond a jog arra vonatkozóan, hogy a régészeti leletek hová kell kerüljenek? Törökszentmiklóson például van helyi múzeum. A Butyka Béla Helytörténeti Gyűjteményünk nem kaphatja meg a város közigazgatási területén talált régészeti leleteket? 

Válasz: A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997-ben meghozott törvény szabályozza a kulturális javak, azon belül a régészeti leletek muzeális intézménybe való bekerülését, valamint az azokhoz való hozzáférést. A törvény szerinti szakmai besorolás dönti el, hogy milyen gyűjteményre tehet szert az intézmény.

Kérdés: Ha már állandó megőrzésre, saját gyűjteménybe nem fogadhatja be a helyi múzeum az itt fellelt kincseket, milyen lehetőség van a tartós vagy az időszaki kölcsönzésre? Hogy például ezeket a bronzkori tárgyakat vagy azokat, amelyeket a közelmúltban a török kori vár területén találtak, kiállításon lehessen bemutatni a törökszentmiklósiaknak?

Válasz: A gyűjtőkörrel rendelkező múzeum kölcsönadhatja a tárgyait akár tartós, akár ideiglenes letétbe, de ennek is megvannak a maga szabályai. Egyrészt ez teljes mértékben a gyűjteményt kezelő múzeum döntésén múlik. Tehát meg is tagadhatja a kölcsönadást, ha érdekei úgy kívánják. Lehet, hogy a kért anyag valamilyen kutatás tárgya, de lehet, hogy a gyűjteményt kezelő múzeumnak is van a leletanyaggal terve, például szeretné kiállítani, vagy olyan fontos, értékes tárgy, amelynek nem látja máshol biztosítva a védelmét.

Másrészt kulturális javakat kikölcsönözni csak a törvényben leírt szabályok alapján lehet. Csak hogy néhány kritériumot említsek: állományvédelmi követelményeknek meg kell felelni (ennek költségei lehetnek), pénzügyi biztosítékot kérhet a bérbeadó múzeum, biztosítási szerződést kérhet stb. Nem muzeális intézmény esetében pedig külön minisztériumi engedély kell a kölcsönzéshez.

Sebők Emília


SOKKAL KÉSŐBB UGYANOTT

A törökszentmiklósi bronzkori lelet tehát a ballai út mellett, a városból kifelé jobboldalt került elő. Ez a hely jóval későbbi történeti korban is jelentős lehetett: Tóth Sándor a Vázlatok Törökszentmiklós múltjából című könyvében ír arról, hogy a hagyomány szerint(!) itt, a várostól 4-5 kilométerre állt a Szent Miklós tiszteletére szentelt templom, és ekörül volt településünk őse.

A templom köveit mélyebb szántáskor még kiforgatja az eke. Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején a templom köveit Almássy utasítására behordták az akkori miklósi városháza udvarára. Sőt a templom alatt lévő kripta köveit is. Arról nem szól a fáma, hogy mi volt a kriptában, és hogy mi lett a behordott kövek sorsa. 

Az elkerült leletek alapján ma ezeket az elhelyezkedéseket látjuk igazolhatónak:

Pozderka Imre