BETLEHEM A KATOLIKUS TEMPLOMUNKBAN

"De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van." (Mikeás 5:2)

"Azokban a napokban történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quiriniusz, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson." (Lukács 2:1-8)

Betlehem, a Jeruzsálemtől kb. 10 km-re délre fekvő település (Napjainkban 36 ezer lakosú kisváros, az I. században azonban még csak pár száz fős kis falu volt.) a Biblia alapján Jézus szülővárosa. A keresztények hite szerint a Megváltó Krisztus ennek a kis falunak egy barlang-istállójában, roppant szegényes körülmények között jött a világra. Erre emlékeztetnek tehát bennünket a keresztény kultúrkörben hagyományosan december 24-én felállított betlehemek, amelyek figurális ábrázolással mutatják be a szent éjszaka eseményeit. Emlékeztetnek bennünket nem csak a Megváltó érkezésére, hanem annak rendkívül szerény körülményeire is.

Bár Krisztus megtestesülésének ünnepe, vagyis a karácsony kezdettől fogva a kereszténység egyik fő ünnepének számít, ezt a hívek a különböző korokban más és más időpontokban, illetve más és más módon ünnepelték. Az ókeresztények a legkorábbi időkben még például tavasszal, majd később novemberben, ismét később pedig január elején ünnepelték a karácsonyt. A Nagy Konstantin császár által összehívott I. niceai zsinat (Kr. u. 325) során rögzült csak a karácsony dátuma és az ünnep így került január elejéről egy régi római ünneppel, a saturnaliával egy napra, amely nagyjából a téli napfordulóval esett egybe.

Az első, mai értelemben vett betlehemet 1223-ban Assisi Szent Ferenc állította Itáliában, amelyben élő szereplőkkel elevenítették fel Krisztus születésének eseményeit. Szent Ferenc célja ezzel az volt, hogy meghittebbé és emberközelibbé tegye az ünnepet, illetve a korban megszokott pompától eltérően a maga realista valójában mutassa meg Krisztus születésének egyszerűségét. Ez az élő betlehem azután olyan hihetetlen népszerűségre tett szert, hogy néhány éven belül Európa-szerte nélkülözhetetlen részévé vált a karácsonyi ünnepnek. Később azután ezt az "élőképet" folyamatosan egyre több énekkel, vallásos versekkel, mondókákkal egészítették ki és így megszülettek a karácsonyi, majd húsvéti misztériumjátékok. Ezeknek a misztériumjátékoknak a kései leszármazottja a nálunk még ma is előforduló betlehemezés.

Középkori eredetű tehát a máig élő hagyomány, hogy karácsonykor a templomban Jézus születését, a pásztorok és a három királyok látogatását figurákkal kialakított jelenetben mutassák be a híveknek. Középpontba a születés barlangját, vagy istállót ábrázoló építményt helyeznek, nálunk ez utóbbit.

A jelenet szereplői a jászolban fekvő újszülött Jézus, édesanyja Mária és Szent József, valamint az őket körülvevő állatok. Kissé távolabb láthatjuk a kisded Krisztushoz igyekvő pásztorokat, akiknek egy angyal adta hírül a Megváltó születését. Az egyszerű köznépet megjelenítve, a maguk szerény módján hódolnak előtte. Ők az emberiség első képviselői, akik láthatták őt. Ismét kissé távolabb láthatjuk a kisdedhez igyekvő napkeleti bölcseket, vagy ahogyan a magyar néphagyomány megőrizte őket, a "három királyok"-at. Ők az égen megjelenő fényes csillagot követve jutottak el Betlehembe az épp csak megszületett kis Jézushoz, hogy hódoljanak neki. Bár a Biblia nem említi nevükön őket, de a magyar hagyomány szerint ők Gáspár, Menyhért és Boldizsár, a három "szent király". Ők az akkor ismert földrészek (Ázsia, Európa, Afrika) képviselőinek megtestesítőiként voltak értelmezve, ezért ábrázolták az egyiket mórnak vagy szerecsennek.

Hogy nálunk a Szentháromság Római Katolikus Főtemplomban mióta állítanak ilyenkor betlehemet, arról nincs pontos információnk, de szüleink, nagyszüleink emlékezete szerint az 1930-as években már biztosan volt a maihoz hasonló betlehem, igaz, attól jóval kisebb. Több generációval későbbi résztvevőként számomra az 1990-es és 2000-es években nagyon jó kis közösségi program volt a templomi betlehem-építés. A hittanos-ministráns gyerekekkel-szülőkkel együtt csináltuk, és természetesen mindig besegítettek a cserkészek is. Volt, hogy közel harmincan sürögtünk-forogtunk a készítésben. A gyermekeknek ez hatalmas élmény volt, a felnőttek pedig mindig hoztak valami finomságot: süteményt, termoszban forró teát stb. 

Magát a terepasztalt és a festett hátteret Sajtós Béla tanár úr készítette a jubileumi szentév, vagyis 2000. karácsonyára. (Azt megelőzően egy jóval kisebb, csak mintegy fele ekkora betlehemünk volt.) A gipszfigurák még háború előttiek, a kis istállót pedig a Galsi testvérek csinálták valamikor az 1960-as évek végén. A betlehemet mint jellegzetes szimbólumát az ünnepnek, egy-két nappal karácsony előtt felállítják, de teljes csak a december 24-ei éjféli misére lesz, a megszületés ünnepére.

Szekeres Barnabás


A fotókat a cikk szerzője készítette a katolikus templomunkban 2019. december 24-e éjjelén, az éjféli misén.