AZ IDŐK RÉTEGEI

Avagy amit látni engedett az Ipolyi téri bontás

A bontási terület egyik (Kapisztrán utcára merőleges) É-K-i árkában nagyon szépen láthatóvá váltak az egyes feltöltési rétegek. Mindegyik az épület történetének egy-egy korszakát rögzíti. Legfelül az 1970-es években lerakott csiszolt műkő padlóburkolat, alatta 5-7 cm beton, majd négy nagyon jól elkülöníthető réteg, anyaga homok vagy homokos agyag. Ezalatt található a teljes terjedelmében nem látható 80-90 cm vastag építési törmelék. Véleményem szerint az 1890-es években lebontott előző épület törmelékanyaga.

A fenti kép ugyanerről a pontról északi irányban készített felvétel. Háttérben a római katolikus főtemplom, a Szent Erzsébet utcán a "harangozó ház", illetve a Galsi-ház látható. Jól láthatóan az árok falában vannak még érintetlen téglák. Ezek a már jól ismert és dokumentált ún. Almásy-típusúak. Elhelyezkedésük is alátámasztja, hogy az épület utolsó jelentősebb (át)építésekor kerülhettek mai helyükre. Egy innen előkerült szép példány:

Majd pedig az alapos nézelődés meghozta eredményét, ami értékes megfigyelés, nem kincs! A homokos agyag alkotta környezettől teljesen eltérő téglavörös (égett agyagos, hamus-kormos) foltra lettem figyelmes az árokban!

Alaposabban megvizsgálva a vörös morzsalékos anyagot, abban szépen látszanak a növényi maradványok (valószínűleg nád- és szalmatörek) lenyomatai hamuval keveredve! Ebből már szinte biztos számomra, hogy egy egykori kemence maradványaira bukkantam. Elhelyezkedése és a környező (már kibontott) alapozásból is valószínűsíthető, hogy az épület egyik helyiségének DK-i sarkában állhatott. A XIX. század végén épült főbejárattól kissé jobbra, de az azzal egykorú feltöltés alatt nagyjából egy méterrel, a mai járdaszint közelében. Ha abból indulunk ki, hogy az új épület a régi alapjaira épült, nagyjából megőrizve annak elrendezését, akkor ez lehetett a régi iskolaépület templom felé eső sarkában lévő tantermének kemencéje! Jól látszik ugyanis a vörös folttól jobbra egy egykori fal többszörösen betemetett (tehát mindenképp 1899-előtti) alapja! (Az árulkodó rész bekeretezve.)

Az egykori iskolaépület DK-i sarkánál is egy újabb kemence nyomaira bukkantam, és itt is érdekes a rétegződés. Éppen, mint egy hatalmas Dobos-torta! A legfelső réteg itt is beton. (Ne tévesszen meg senkit a bontás során ráhalmozott törmelék.) Alatta egy kátrányos szigetelés és az iskola egykori hajópadlója látható, vagyis az, ami abból 120 év után felszínre került! A hajópadló alatt a korabeli "technológiának" megfelelően 7-8 cm tiszta homok található. Ez volt az iskola padlója, padlószintje gyakorlatilag kilenc évtizeden keresztül! Ezt koptatta a sok kisdiák (köztük anyukám és testvérei is az 1950-60-as években) és ezt sikálta-olajozta a pedellus sok-sok éven át... :

Milyen következtetésekre jutottam a látottakból?

Az eddigi "leletek" és vizsgálódásaim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy az egykori iskolaépületet az 1890-es években rendkívül alaposan, alapjaitól kezdve építették újra. Ez nyilván költséges volt, de rendkívül tartós építményt eredményezett, amelyen építészeti szempontból lényegi átalakítás ezt követően már nem történt. (Az egykori díszes főbejáratot a Pánthy Intézetéhez hasonlóan eltűntették a pártállami idők kezdetén.)

Az eddig előkerült RE-jelű "református" téglák csekély száma (illetve a város területén történő szórt felbukkanásuk) is azt a feltételezésem támasztja alá, hogy a régi iskolaépületet 1896-körül teljesen lebontották és a bontott anyagnak az új épületben csak csekély része került felhasználásra. (Nyilván azt a bontással egyidőben értékesítette az egyházközség, vagy esetleg ahogyan az akkori időkben szokás volt, a vállalkozó a használt építőanyag fejében végezte el a bontást.)

Az új épület az Almásy család téglagyárából vásárolt kiváló minőségű építőanyagból épült, átgondoltan és rendkívül strapabíróan, az akkor modernnek számító technológiával.

A fűtést a korábbiaktól eltérően cserépkályhákkal oldották meg, amelyek egészen az 1970-es évekig, az olajtüzelésre való áttérésig szolgáltak (most az olaj tárolására szolgáló pince is előbukkant, majd az üreg betemetésre került) és amelyek nyomai egészen napjainkig látszottak az épületben.

Az előkerült fal- és kemencemaradványokból valószínűsíthető az is, hogy a korábbi épület tájolása teljesen, míg elrendezése többé-kevésbé megegyezhetett a most bontott épületével.

Valószínűleg korábban egy sokkalta szerényebb kivitelű épület szolgálta az elemi oktatást ezen a helyen, amelynek lehet, hogy csak az alapja készült téglából.

Nem kizárt viszont, hogy a tér folyamatos feltöltődése miatt a "református" téglák (azaz a régi iskolaépület 1767-ben lerakott alapjai) még mindig a mélyebb rétegekben pihennek.

Szekeres Barnabás 

tájgazdálkodási mérnök

A fotók a cikk szerzőjének felvételei.