ÁPRILIS 4-ÉRŐL ÁPRILIS 4-ÉN ÉS A 300 ÉVES VÁROSRÓL

Mondhatni véletlen, hogy észrevettem, ma április 4-e van. Ebben a koronavírus miatti lakóhely-elhagyási korlátozásos időben elmosódnak, egybefolynak az arctalanná vált a napok.

Április 4. piros betűs ünnepnap volt évtizedeken át: Magyarország felszabadításának napja, a felszabadulás ünnepe a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt 1950-től 1989-ig. Az ünnepnap azért lett április 4-ére téve, mivel az akkori hivatalos álláspont szerint 1945-ben ezen a napon hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó német katona az előrenyomuló szovjet csapatok elől visszavonulva.

A rendszerváltás után azonban - érthetően - ez a nap már nem ünnepnap, egyszerű naptári dátum csupán. És azóta felnőtt egy egész nemzedék, amelynek tagjai számára már ismeretlen ennek a napnak az ünneplése. De ez is a történelmünk része.

Egy jóval nagyobb történelmi korszak viszont, amelynek megünneplésére készültünk: városunk újratelepítésének 300. évfordulójára. Erre a hónapra, áprilisra is vannak a Programfüzetben értékes, szép helyi rendezvények előrejelezve: Költészet napja alkalmából városi versmondó verseny, Vécsey nap és Alkotóházak hétvégéje, csak hogy néhányat említsek közülük. De mind el kell, maradjanak a ránk támadt koronavírus-járvány miatt.

Ezért hát visszalapoztam egy kicsit az online sajtóarchívumokban, és a Lobogó (a Magyar Honvédelmi Szövetség hetilapja) 1970. októberi számában kétoldalas riportot találtam az akkor 250 éves városunkról az évforduló kapcsán, A kétszer született város címmel. És hogy miért kétszer született város Törökszentmiklós, ha 1848. december 6-án, Szent Miklós napján önálló mezővárossá vált? Mert a megtisztelő rangnak nem sokáig örültek a városlakók és a település vezetői, keserűen tapasztalták ugyanis, hogy a városi lét mily' sokba kerül: közműveket, utakat, iskolákat és egyebeket kellett építeni, hogy városias is legyen a város, és hát az adók is magasabbak lettek. Így hát 1872-ben a települési előljárók maguk kérték a városi rang visszavonását, és Törökszentmiklós nagyközség lett. Egészen 1952-ig, amikor községből újra városi státuszt kapott.

A város fentről, valószínűleg a református templom tornyából 1970-ben. Kép a Lobogó 1970. okt. 14-én megjelent számából, Percze Lajos felvétele

A Lobogóban megjelent írás szerzője, Müller Tibor sort kerít városunk, az itt élők szinte minden büszkeségre okot adó teljesítményének bemutatására, például arra is, hogy "Hasonló kisvárosaink közül aligha dicsekedhet sok olyan továbbtanulási statisztikával, mint Törökszentmiklós." 1970-ben a városi gimnáziumból és a mezőgazdasági technikumból összesen 65 diák jelentkezett egyetemre. Közülük 37-et felvettek, s a felvételt nyertekből 22 munkás- vagy parasztszülők gyermeke. volt. 

De térjünk vissza április 4-éhez: Az itteni indítókép valamikor az 1970-es évek első felében készülhetett, amikor még megvolt a régi üzletsor a Kossuth tér északi oldalán, és ott állt az ünneplő közönség a fotón nem látható, szemközti szovjet hősi emlékművet megkoszorúzandó. A megye napilapjában, a Szolnok Megyei Néplapban sajnos nem találtam fotót arról, miként ünnepelte Törökszentmiklós fennállásának 250. évében a felszabadulásnak mondott esemény 25. évfordulóját. Viszont a lap is felsorolja a kormánykitüntetésekben részesítettek névsorát, a hivatalos közlöny is lehozta ki kapott városunkból akkor Munka Érdemrendet; összesen heten voltak, többségükben akkor már nyugdíjasok.

Sebők Emília