ÁPRILIS 16. – A HOLOKAUSZT ITTENI ÁLDOZATAIRÓL

Mártírhalált halt, 1944 Auschwitz. Emlékét soha el nem múló szeretettel őrizzük. Deportálásban meghalt felesége, lányaik. Mártírhalált haltak 1944-ben. - feliratok a törökszentmiklósi zsidó temető sírkövein.

Immár 20 éve emléknap április 16. - a II. világháború idején a zsidóságuk miatt üldözött és meggyilkolt több százezer magyar áldozatra való emlékezés, a holokauszt magyarországi áldozatainak napja. Visszaidézve a vészkorszak kezdetét: 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a hazai zsidóság gettókba zárása.

Városunknak ekkor már mintegy 100 éve voltak zsidó lakosai - legalábbis akkortól vannak róluk adatok -, ez volt a szülőhelyük, az otthonuk. (Fényes Elek Magyarország geographiai szótára című, 1851-ben kiadott korszakos művében írja Török-Szent-Miklósról, hogy népessége 8037 lélek, amelyből 115 zsidó.) Az ország 1944-ben történt német megszállása előtti években Törökszentmiklóson több mint 500 zsidó élt, zömmel kereskedők, kézművesek, a helyi társadalom hasznos és megbecsült tagjai voltak.

A budapesti Holokauszt Emlékközpont nyilvántartásában 318 törökszentmiklósi áldozat neve szerepel. A helyi zsidó közösség vesztesége azonban ennél nagyobb volt, hiszen nemcsak a megsemmisítő-táborokban, de már a szolnoki cukorgyárban kialakított gyűjtőtáborban, illetve munkaszolgálat alatt is haltak meg. (Egy információ a kevésből: Glancz Mihály, törökszentmiklósi gyermekorvos munkaszolgálatosként 1944 októberében meghalt Pusztavámon.) És feltételezhetjük, hogy háborús eseményeknek is áldozatul estek elhurcoltatásuk során.

Hogy végül is hányan élték túl a világégést és a tömeges megsemmisítést, nem tudjuk. A Holokauszt Emlékközpontnak sincs róluk listája. És akkoriban azt is lehetett hallani, hogy megmenekült zsidó földijeink nem mindegyike akart újra Törökszentmiklóson élni. A háború végeztével csak nagyon kevesen tértek vissza. Többségük elpusztult, odaveszett.  

AKI MEGMENEKÜLT

Az 1800-as évek végén - a vasút kiépítésének köszönhető - gazdasági fellendülés során több üzem is létesült Törökszentmiklóson. Ezek egyike volt a ma már csak épületeiben meglévő Glázer/Galambos-féle gőzmalom. 

Galambos István, az alapító fia 1906-tól vezette tulajdonosként a malmot, de mert 50 éves korában, 1936-ban meghalt, nem kellett elszenvednie a zsidóüldözés poklát. Felesége, Deutsch Zelma és fia, Galambos András 1944. decemberben ún. Wallenberg-védlevelet kaptak, amely egyike - de talán a legismertebb -, volt a háborúban semleges államok által a zsidómentés érdekében tömegesen és hatékonyan alkalmazott eszközöknek.

Hogy ez a diplomáciai védelem Galambos Andrást megmentette-e a koncentrációs tábortól, a megsemmisítéstől, arról megbízható információt nem sikerült szereznem. Galambos Istvánné Deutsch Zelma viszont túlélte a vészkorszakot, megmenekült és szép hosszú kort ért meg: 1986-ban hunyt el Ausztráliában. 

Sebők Emília


A képek a szerző felvételei a város zsidó temetőjéből.


A Holokauszt emléknapról korábban: HOLOKAUSZT EMLÉKNAP