UTCAZENE A TÉREN - TOVÁBBGONDOLVA

Magántöprengés a Kossuth tér,  A PARK öreg fái alatt

X. Utcazene Fesztivál Törökszentmiklóson - Utcazene a Kossuth téren, városunk központi terén. De akkor miért utcazene és nem térzene? Mert térzenélni a fúvósok szoktak, a tűzoltó- és katonazenekarok, a rezesbandák, ilyenek; nekünk meg inkább gitárosaink vannak. De milyenek! Köztük még világhírre jutott is akad! Így hát itt a gitárzenéé a főszerep.

Nyár este a majdnem százados fák alatt a majdnem akusztikus zene az igazi! De hogy tegnap sokan vagy nem sokan voltunk a tér rendezvényes részén? Én azt hittem, többen leszünk! Már csak azért is, mert a fellépők közül nem egy itteni alakulat volt, vagy valamiképpen, de kötődik Törökszentmiklóshoz.

Apropó: TÉR! A mi utcazenénk lelke, Hajnal László most idehívott egy építészt is a térre, hogy két zenekar között beszéljen a térről, a terekről. Mert fura egy valami ugye a tér. Önmagában szinte üres halmaz, körötte - általában - házakkal, épületekkel. Ettől lesz az építészetben is értelmezhető.

Mi meg pár napja a közösségi oldal törökszentmiklósi nosztalgia csoportjában arról értekeztünk, vitáztunk(?), hogy városunk főtere park-e vagy tér. Hivatalosan persze Kossuth tér úgy 120 éve, de sokak gyerekkori emlékeiben és mindennapi szóhasználatában mégis park, A PARK. Városi park, tegyük hozzá.

A két zenekar közé beszorított építész előadó, Csernyus Lőrinc Ybl-díjas építész inkább parknak látja a mi főterünket, mivel a zöld, a fák uralják. Aztán amikor általánosságban beszélt a terek mint közösségi helyszínek fontosságáról, bár nem aktualizált, mégis nem egy olyan kijelentést tett, amely nagyon is illett arra, ami és ahogyan a mi Kossuth terünkkel történt a pár évvel ezelőtti felújításakor.

Mert amikor 2010/11-ben elkezdődött a Kossuth tér részleges felújítása elnevezésű projekt, akkor például a ma is általánosan uralkodó szempont volt az egyik irányadó: legyen a tér jól átlátható és ennek folytán közbiztonságos. Manapság szinte kopár terek "épülnek", és még be is kamerázzák őket emiatt.

Ennyiben tehát meg is feleltek a nálunk történtek a trendeknek. Ám ezután olyanokat mondott a meghívott előadó, hogy mielőtt felújítási szándékkal hozzányúlunk egy meglévő térhez, ezáltal meg is változtatva azt, alaposan tanulmányozni kell a hely történelmét, a tér múltját, a helyi közösség életében betöltött szerepét. És meg kell hallgatni az embereket, az ott élőket, hogy nekik mit jelent az a tér, milyen emlékeik kötődnek hozzá! Mert akár park, akár tér, az embereket kell, szolgálja, olyan kell legyen, hogy megtöltsék élettel, cselekvéssel. A tervező csak így tud hiteles választ adni a számára megfogalmazott feladatra, problémára.

Csernyus Lőrinc beszélt még arról is, hogy egy tér gyakran nem egységes jellegű, vannak különböző, egymástól elkülönülő részei. Ezek jellemzően más használati módokra adnak lehetőséget. Például a parkszerű felülettől elválasztódik a rendezvény-helyszín. Amilyenen mi is ültünk, őt, az előadót hallgatva. Közben rálátva - még az egyre mélyülő estében is - a hasznavehetetlen ártézi-kútra, a félig sem működő szökőkútra, a tüdőbajos félember Almásy-szoborra... A mi terünk nyilvánvalóan elfuserált, ezért lassan újragondolandó szegletére.

Olcsó hatásvadászat lenne részemről összevetni az előadó által mondott térrendezési szempontokat azzal, ami és ahogyan nálunk történt a Kossuth tér felújítása során! Ott ült asztalunknál a felújítást megtervező szakember, ma a város főépítésze... Nem mondott semmit, nem kommentált, hallgatott... Lehet, hogy ezzel is sokat mondott?

Sebők Emília