A PALÁNKVÁR MARADVÁNYAI ÉS ÁRPÁD-KORI LELETEK

Előkerültek a török kori palánkvár egyes maradványai a Kapisztrán utcában a katolikus óvoda megkezdett építkezésén! Aztán amikor a hivatalos régészeti feltárás tegnap már tulajdonképpenlezárult, a mai napon amatőr (de nem laikus!) kutatókÁrpád-kori leletekre bukkantak!

A PALÁNKVÁR NYOMAIT KUTATVA

Pár napja, a cölöpalapok kifúrásakor még úgy látta a terepet Mali Péter, a szolnoki Damjanich János Múzeum kiküldött ásatásvezető és megfigyelő régésze, hogy nagyon vastag a török kori vár vélelmezett szintje fölötti feltöltési réteg, ezért a max. 2,2 méter mélyre lejutó fúrások nem érintenek ún. bolygatatlan régészeti szinteket. Ez a 2 méteres adat egyébként összecseng azzal, amit dr. Csányi Marietta régész az 1982-ben itt (a plébániaépület kertjében) folytatott ásatásairól írt tanulmányában leírt. Az egykori várfalak közelében valóban ennyi a feltöltési réteg, most viszont az egykori vár központi terén ásnak alapokat az óvodaépületnek.

Így talán nem is meglepő, de mindenképpen örvendetes, hogy a kiásott árokalapok éppenséggel jóval kevésbé mély gödreit megvizsgálva már egészen más kép tárult az elmúlt napokban a kutatók elé: Balaszentmiklós török kori palánkvárának maradványait tárták fel a telken. Török kori épületmaradványokra bukkantak több helyen is a jelenlegi földfelszín alatt mindössze 70-80 cm mélyen.

A megkezdett óvodaépítés teljes területén összesen 8 szakaszon találtak felismerhető török kori épületmaradványokat. Előkerült még egy kályha ürege, illetve találtak egy összeomlott kályhát.

Szemeskályha rekonstrukció egy múzeumban és a nálunk előkerült szemeskályha-cserépdarabok 

A falmaradványok esetében világosan láthatóvá váltak az egymásra került rétegek: Legfelül a vár 1685-ben történt elhagyásakor és akkori felégetésekor keletkezett égett szintet látni, alatta egy jó arasznyi agyagréteg, amelyet a korábbi égett szintre raktak az építmény stabilitásának növelése érdekében. És ez alatt az előző, az 1595-ös felégetés maradványszintje található. Ezt az építési szintet is egy feltöltési alapra helyezték. Ez hát a most feltárt, két török égési szint. (Arról, hogy a törökök a császári csapatok elől menekülve inkább felgyújtották, kétszer is felégették maguk után a várat - 1595 és 1685 őszén -, egy korábbi cikkünkben már írtunk.)

Mali Péter elmondása szerint innentől az a céljuk, hogy mindenütt a török kori szint alá menjenek a feltárással, nehogy valami értékes maradvány elkerülje a figyelmüket. Ezen a szinten azonban eddig még nem találtak leletet. Ha rejtezik is a török kori szint alatt valami, az inkább jócskán lejjebb lehet, ahová a beruházás ásási mélysége nem ér el.

Az óvodaépület alapjainak kiásását csak részlegesen kellett leállítani az elmúlt napokban, hogy ott is alapos vizsgálódást folytathassanak a régészek, és ez nem érintette az alap egészét. Van ugyanis, ahol a 2 méter körüli mélységű árokban is csak viszonylag új, XIX. századi maradványokat találtak. Ez itt például nagy valószínűséggel egy XIX. századi WC:

A cölöpfuratokból és a kiásott árkokból érdekes, de inkább a régészeknek sokat mondó, egyébként kevéssé látványos leletek kerültek elő. Legértékesebb a megtalált 9 darab pénzérme, mert ezek nagyban segítik a feltárt építmények keletkezési idejének meghatározását. Az itt előkerült kis fémpénzecskék is alkalmasak erre, mivel többségük a XVI. században, 1526-tól 1564-ig uralkodott I. Ferdinánd-kori, tehát korban illeszkednek az építmény keletkezéséhez. És van egy olyan veret is a megtaláltak között, amely I. Ferdinánd által az 1550-es évtizedben kibocsátott érme, vagyis ez kifejezetten jól dátumozza a vár építésének 1552-es esztendejét, amikor a Balaszentmiklós melletti földesúri kastélyt átalakították a törökök palánkvárrá.

A fémkeresősök segítségével előbukkant a második égési szintből egy valamilyen rézötvözetből készült, XVI-XVII. századi gyertyatartó egy része is, amely azonban nem különösebb ritkaság, akkoriban valószínűleg afféle tömegtermék lehetett, mert igen gyakran rábukkannak az ezt a kort feltáró ásatásokon:

Sok-sok apró cserépdarabka is kikerült a földből, például fekete, karcolt és mázas kerámiaedények töredékei. De a szemes kályhák cserepeiből is többet találtak. Rábukkantak a vár ún. vasdepójára is, ahol az akkor értékesnek számító vasból készült szerszámokat, eszközöket tárolták a törökök. Volt itt például véső, szög, ajtóvasalás, de ami különösen érdekes nekünk, a török kori lópatkó, amely jócskán eltér a miénktől, inkább teletalpasnak mondható.

A régészek tehát megtették, amire a törvény ilyen esetben kötelezi őket: Nem teljes körű régészeti feltárást folytattak nálunk a hajdani vár egy részén, hanem szakszerűen szólva régészeti megfigyelés mellett folytatott bontómunkát végeztek. Csak azt a részt tárhatták fel, amelyet az építkezés érint. Jórészt el is végezték ezt a feladatot, most már befejezik a török palánkvár régészeti kutatását. De amíg még folyik a területen a beruházással kapcsolatos ásási munka, addig még ránéznek a terepre, hátha mélyebbről még előkerül valami. Jövő héten ismét itt lesz Mali Péter, amikor a közfalak alapjait ássák.

Véső és patkó

Az mindenesetre meglepő, hogy a kezdeti várakozásokkal szemben jóval magasabban, a mai földfelszínhez közel találták meg a török kori rétegeket. A felégetések ismeretében azonban azt nem remélhettük, hogy egy palánkvárból ép házakat, török épületeket lehet feltárni ezen a területen, hiszen ami maradt is a tűzvész után, az eltűnt az idők folyamán a földszínéről. És az is előre tudott volt, hogy kiterjedt török kori várterületnek még a maradványai sem bukkanhatnak elő, mert az itt folytatott XIX. századi (iskola)építések nagyrészt elpusztították, a felismerhetetlenségig felbolygatták azt a réteget.

Hogy valójában a vár melyik, milyen funkciót ellátó része került most felszínre pár napig, azt nehéz pontosan megmondani. Az építés jellegéből és abból, hogy elég sok kályhaelem volt ezen a részen a földben, és sok, abban akorban értékesebb mázas kerámia töredéket találtak, annyit ki lehet mondani, hogy ezek magasabb státuszú, módosabb építményre utalnak. És ezekből kiindulva van egy olyan halvány sejtés, hogy a vár fürdőjének vagy esetleg a várkapitány házának maradványaira bukkantak most. Talán...

Sebők Emília

ÁRPÁD-KORI LELETEK!

Itt tartottunk hát tegnap. Aztán ma lementek az árkokba egy kicsit ásni, keresgélni helyi régészeti érdeklődésű, de tulajdonképpen amatőr kutatók, Pozderka Imre és Szekeres Barnabás, akik nagy-nagy szerencsével több mint 2 és fél méter mélyen, a legalsó török-kori réteg alatt Árpád-kori leletekre bukkantak! Találtak csontokat és egy szépen megmunkált csont gyűrűt, valamint és ez az igazi siker: 3 szép, nagy árpád-kori fazekat, míves szép megmunkálású, akkortájt különösen drágának számító kerámia edényeket. Szóltak is azon nyomban a hivatásos szolnoki régészeknek. Mali Péter ki is jött. feltárta, ledokumentálta és bevitte a múzeumba a leleteket. Innentől Barnabásé a szó:

Elsőként a kiásott alapgödör alját vizsgáltuk műszerrel, de az sajnos egyáltalán nem jelzett fémtárgyat. Később figyelmes lettem egy sötét, humuszos foltra a bolygatatlan, sárga ősföldben. Elkezdtem hát kibontani, és akkor bukkant elő a csontgyűrű. (Később, már a kiérkező régész szakember által alaposabban megvizsgálva, külső oldalán szabályosnak tűnő vöröses színezetű foltokat (talán festett virágmotívum) és egy halványan bele karcolt P-betűt vettünk észre.

Tovább folytatva az ásást, a legkülönfélébb csontok tömegére bukkantam, ami nyilvánvalóvá tette, hogy egy régi szemetesgödörről van szó. A csontok között pedig a felszínre bukkant egy viszonylagos épségben lévő kerámia fazék is. Ekkor döntöttünk úgy, hogy szakember segítségét kérjük, vagyis a leletek megóvása érdekében szólunk Mali Péter régésznek.

Péter szerencsére hamar megérkezett, és hozzá is látott a leletegyüttes feltárásához. Ezt követően találtunk baromfi-, kecske-, macska-, marha- és halcsontokat, sőt még egy kis egér koponyája is előkerült, aki a szemétdombra kidobott fazék egykori lakója lehetett. A leletegyüttes tetején, egy a maga korában elég értékesnek számító, szépen megmunkált késő Árpád-kori (XIII. sz. vége, XIV. sz. eleje-közepe) fehér kerámia fazék feküdt. Tovább bővítve a gödröt, kiderült, hogy ott nem csak ez az egy, hanem lentebb még két másik, meglehetősen nagyméretű, vörös cserépfazék töredékei is fekszenek, mellettük pedig egy fekete kisfazék, szinte tökéletes épségben. Ez utóbbiban még egykori tartalmának maradványait (elszenesedett gabonaszemek) is megtalálta a régész szakember!

A feltárást egészen az egykori szemetesgödör aljáig folytattuk, ahonnan előkerült még két nagy méretű kovácsoltvas horog (talán hentes kampó) is.

Mali Péter, miután szakszerűen feltárta a leletegyüttest, természetesen dokumentálta és gondosan be is csomagolta azokat. Többször is hangsúlyozta, hogy ő bár nem az adott korszak szakértője, de azt nagy biztonsággal kijelentheti, hogy a leletek jóval a török kor előttre, valószínűleg az Árpád-kor legvége és a XVI. sz legeleje közötti időszakra datálhatók. Ennél pontosabbat, bővebbet majd az adott kor keramikus szakértője fog tudni mondani a leletegyüttesről.

Szekeres Barnabás

Az ásatáson készült fotók a szerzők felvételei.



Fotók még: Fotógaléria