A KATOLIKUS TEMPLOM MÖGÖTTI TÁMFAL

Nem török kori és nem életveszélyes! De vajon mikor és miként épült?

"Várfal", hiszik sokan arról a téglafalról, amely a katolikus templomunk mögött húzódik. És ezzel azt is tudni vélik, hogy a hajdan ott volt török kori vár maradványa. Gyermeki fantázia lőréseknek látja a valójában talajvíz-kivezető nyílásokat, várkapunak sejti a fent összegyűlő esővíz kijuttatását megoldó boltíves kifolyókat és a fal stabilitását növelő ugyancsak boltíveket. - Romantikus elképzelések, ám a törökök felgyújtott palánkvárából ilyen fal semmiképpen nem maradhatott ránk! Bár megközelítőleg az egykori török földvár falának helyén áll, a téglafal eredete sokkal prózaibb: A bástyaszerű körfal ezzel a mai templommal egyidejűleg, tehát az előző századforduló idején épült. Funkcionális szerepe, hogy megtartsa a hatalmas templom-építmény alatti/mögötti töltést, megakadályozza a veszélyes földcsuszamlásokat és talajeróziót: támfal!  

A támfalat az 1896-ban lebontott előző (régi) katolikus templom tégláiból építették. A mostani nagytemplomunk építési munkálataival párhuzamosan készült a támfal a bontott tégla felhasználásával. - A templom bontásáról és a fal megépítéséről hiteles információk találhatók a korabeli egyháztanácsi ülések jegyzőkönyveiben. De 2011-ben, amikor a templom csapadékvíz- elvezető rendszerét kellett megújítani/kiépíteni, erre a munkagödrökből előkerülő tárgyi bizonyítékok is meggyőző igazolással szolgáltak. És felleltek egy régi, téglákból rakott csapadékvíz-elvezető rendszert is, amely a falon látható kifolyókon át a falon kívülre juttatta a templom esőcsatornáinak vizét. Kétség nem férhet tehát a támfal eredetéhez!

Az építése óta eltelt több mint 100 év azonban - az időközbeni javítások, javítgatások ellenére - igencsak megtette romboló hatását az időjárás hatásainak közvetlenül kitett téglafalon. (A katolikus templom külső-belső rekonstrukciója során 1994 és 2000 között részbeni felújítást végeztek a falon, mintegy a maradék pénzből.) Ma már laikus szemmel nézve ijesztő az állapota! Sőt, már régóta nagyon rossz állapotban van a fal. Ezért már korábban is volt indítvány a felújítására: úgy tudni, hogy 2012-ben, a körzet akkori képviselője, Csikós Sándor vetette fel először a fal rekonstrukcióját. Erre a munkára akkor helyi vállalkozók 2 millió forintos árajánlatot adtak, amit részben közadakozásból (a Törökszentmiklósi Városvédő és -Szépítő Egyesület segítségével), részben egyházi forrásból terveztek kifizetni. A terv megvalósulását azonban számos ok meghiúsította: jogi problémát jelentett, hogy a támfalat anno a katolikus egyházközség építtette mint tulajdonos, az "övé", de közterületen áll, ami az önkormányzat felelősségi körébe tartozik, ez a helyzet pedig a finanszírozás módjának kidolgozását is nehezítette.  

Különösen örömmel vettük, vehettük ezért Markót Imre polgármester közlését, miszerint a most augusztus 21-én Ternyák Csaba egri érsekkel folytatott megbeszélésen a templom mögötti tégla támfal helyreállításának kérdése is szóba került, mivel az építmény helyreállítása elodázhatatlan. Ebben az évben a tervek elkészülnek, és várhatóan 2019-ben elkezdődik a fal helyreállítása is. A beruházásban várhatóan az Önkormányzat is szerepet vállal. - Kell is az összefogás, mert a munka elvégzésének halasztódásában, bennfentes információk szerint, eddig az önkormányzat és az egyházközség egymásra mutogatása, a közöttük kialakult feszült viszony is szerepet játszott, a várható költségek pedig olyan mértékűre emelkedtek az évek során, hogy azt önerőből egyik érintett szervezet sem tudná finanszírozni.

A polgármesteri közlemény azonban nem nyugtatta meg azokat, akik egyértelműen, sőt évekre visszamenően életveszélyesnek tartják a falat. Szerintük addig is, amíg a felújítás megtörténik, valamilyen óvintézkedésre lenne szükség, hogy megvédjék az arra járókat és a fiatalokat, akik szívesen időznek a templom mögött. Súlyos állításról van tehát szó, súlyos felelősségről! 

Készítettem ezért jó néhány fotót a falról, és elküldtem azokat az ilyen szakterületeken jártas mérnök barátunknak. Hangsúlyozva, hogy csak fényképek alapján írta meg véleményét, meglátása szerint több helyen sürgősen javítani kellene a falat: A kifolyó nyílások (népszerű helyi nevükön a lőrések) eltömődése akadályozza a víz elszivárgását, ami a fal tégláinak mállását gyorsítja, rontja a fal állékonyságát. Viszont leginkább a meggyengülő, kilazuló téglák hullása jelent potenciális veszélyt, amit a felújításig háló felhelyezésével lehetne elhárítani. Ledőlés nem fenyegeti a támfalat, de belátható időn belül foglalkozni kell vele, amíg javítható. Nem szabad megvárni, amíg már javíthatatlan lesz, mert egy új fal felhúzása nagyságrendileg többe kerülne, mint a felújítás!

Az életveszélyesség azonban olyan komoly kérdés, hogy hivatalos állásfoglalást kértem róla. Dr. Libor Imre jegyző válasza: "az építésfelügyeleti hatóság, mint az eljárásra illetékességgel bíró közigazgatási szerv - amely nem Törökszentmiklós város jegyzője - az ingatlan tulajdonosát építésfelügyeleti eljárásban kötelezte a támfal helyreállítására. Az eljárásra illetékes szakmai hatóság a kötelezési eljárás során életveszélyes helyzetet nem állapított meg."

Sebők Emília

A cikk megírásához kapott segítséget másoknak is, de kiemelten köszönöm Szekeres Barnabásnak! 

A fotók a szerző felvételei.


A KIÖMLŐNYÍLÁS NEM LŐRÉS! 

A miklósi köznyelvben lőrésként emlegetett nyílások valójában a templom egykori csapadékvíz elvezető rendszerének kiömlői. Egykor nagyméretű téglákból épült kis földalatti csatornákon, illetve ezeken a kifolyókon át jutott el a csapadékvíz az akkor még mocsaras hajdani Tinóka-mederbe. Ezeket a kis csatornákat meg is találtuk 2011-ben, amikor újraépítettük a csapadékvíz elvezető rendszert. Eredetileg sem valami nagy rendszerre kell gondolni, mindössze egy sor lapjára rakott régi nagyméretű tégla volt a "csatorna" alsó éle, a két oldala egy-egy élére rakott téglasor, majd ezeket egy lapjára rakott téglasorral fedték be. Mindez kb. 50-70 cm mélyen helyezkedett el.

A nyugati lépcsősor melletti falrészen lévő kis "ablak" is egy kiömlő, csak ahhoz egy téglából kirakott felszíni csatornácska vitte a vizet egykor. Ez vezette le a templomtér csapadékvizét.

A falban látható nagyobb boltívnek statikai-fal merevítési szerepe van. Ilyet a korabeli építők abban az esetben alkalmaztak, amikor valami statikai probléma merült föl. Például korábbi, esetleg jóval korábban lebontott épület már nem megbízható alapjaira, vagy valami más okból bolygatott, vagy feltöltött talajra építkeztek.

Ilyen merevítő boltívek előfordultak a fiúiskola alapjában is. Logikus, hiszen az is egy korábban lebontott épület alapjaira épült, és az egykori mesterek ezzel a megoldással hidalták át a bolygatott, vagyis laza részt.

Szekeres Barnabás