A CSONT GYŰRŰ REJTÉLYE

Lelkes helyi amatőr kutatóink tegnap - bátran mondhatjuk, hogy szenzációs - Árpád-kori leletekre bukkantak a katolikus óvoda építési telkén. 

Elsőként néhány kis csontdarabot találtak, de volt köztük egy szépen megmunkált csont gyűrű is. A megtalálók egyike, Szekeres Barnabás közben kiderítette, mi is lehetett ez a kis holmi:

Kiderült, hogy ez egy ún. íjász gyűrű! A hüvelykujjra húzva használták. A szerepe az volt, hogy az ideg (az íj "húrja") ne vágja meg az íjász ujját. Az íjfeszítésnek ez a technikája (hüvelykujjal) a nyugat-ázsiai népekre jellemző.

Honfoglalás-kori sírokban például azért nem fordul elő ilyesmi, mert a kor magyar harcosai nem ilyen technikával feszítették az íjat, így ilyen gyűrűre sem volt szükségük. Használták viszont a kunok. A tatárjárás idejéből is ismert ilyesmi, ugyanis a tatárok, sőt később a törökök is hadba küldtek ilyen nyugat ázsiai csatlós népeket.

A tatárjárás, valamint a kun betelepülés után viszont hazánkban, sőt innen továbbadva még Nyugat-Európában is elterjedt! Jelentőségük a XVI. sz. elején-közepén enyészett el, amikor az íj helyét átvették a különböző lőfegyverek.

                                                Forrás: https://sarkanykronika.atw.hu 

Ezek a gyűrűk a legváltozatosabb anyagokból készültek viselőjük státuszának megfelelően. Ezüst, bronz, cserép, és csont íjászgyűrűk is ismeretesek. A legszegényebb harcosok pedig egy darab vastag bőrből készítettek maguknak hasonlót.

Az íjászgyűrű maga nem pusztán használati eszköz, hanem egyfajta státusszimbólum is volt, hiszen viselője "harcos" mivoltát bizonyította, így nem csak akkor viselték, amikor szükség volt rá. A török szultánok és a török arisztokrácia például még a 17-18. század fordulóján is viselte, de már mint csak ékszert persze. Az íjászat addigra ugyanis teljesen kiment a "divatból", és már csak egyfajta sport szerepét töltötte be.

Szekeres Barnabás


Az ásatásról és a leletekről: A PALÁNKVÁR MARADVÁNYAI ÉS ÁRPÁD-KORI LELETEK