A BAKÓ-HÁZ ÉS KÖRNYÉKE – Egy ház, az egyház és az emberek

Elbeszéli Szekeres Barnabás:

Annyi bizonyos, hogy a terület a római katolikus egyházközség tulajdonában volt az 1900-as évek elejéig. Ekkor döntött úgy a képviselő testület, hogy a plébánia portájából két, a főutcára rúgó házhelyet leválaszt és értékesít a Kossuth út és a templomhoz vezető kis utca sarkán.

Egyháztanácsi jegyzőkönyvek tanúsága szerint ugyanis az új katolikus templom építése - Pánthy Endre nagy összegű támogatása és a páratlan közadakozás ellenére is - szinte teljesen kiürítette a kasszát. Ehhez jött a kálváriai iskola elodázhatatlan bővítése-felújítása 1908-ban, majd 1910-ben a tavaly lebontott fiúiskolát kellett bővíteni-felújítani.

Az egyházközség tehát értékesítésre "megpályáztatta" az ingatlant, amit egy Bakó nevű zsidó kereskedő vásárolt meg és rövid időn belül ő építtette fel a ma is látható épületet. Így lett a helyi köznyelvben - a ma már kevéssé ismert - Bakó-ház az épület neve. Elhelyezkedésének köszönhetően még az egyik 1908 körül kiadott képeslapon is látható jobb oldalt:

Anyukámék 1949-ben költöztek oda, ők voltak az első lakók, miután államosítva lett az épület. Akkor tehát már biztosan tanácsi tulajdonban volt az ingatlan. Bakóék nem ott laktak, az épület ugyanis már korábban ki volt adva bolt, illetve raktár céljaira, így onnan az államosítással nem lakoltattak ki senkit. Hogy a Bakó család tagjaival mi történt, túlélték-e a zsidóüldöztetést, deportálást, arról ellentmondásosak a visszaemlékezések, pontos információnk nincs.

1949-ben a nagyszüleim (nagyapám gyermekkori barátjának segítségével) az egész épületet "megkapták", ma úgy mondanánk, főbérlőként. A főbérlői státuszhoz nagyapám révén jutott a család, ugyanis, ahogy ő 1946 augusztusában tífuszosan hazatért a szovjet fogságból, gyakorlatilag nincstelenek voltak nagymamámmal és két gyermekükkel. A kisebb lakrészt Hasznos ügyvéd úr bérelte ki, aki Bakóékkal állt valamilyen rokonsági kapcsolatban. Ő igazából amolyan szívességi alapon lakott és praktizált ott, ugyanis lakbért nem fizetett. Az államosítással az ő családi vagyona is elúszott és rettentő nehéz volt akkoriban lakáshoz jutni. Tehát így költöztek a Bakó-házba, amelynek jó volt az elhelyezkedése és akkoriban komfortosnak számított, hogy (bár fürdőszoba nem volt az épületben) vezetékes víz volt az udvaron! Itt született anyukám 1951-ben.

Némi üröm volt az örömben, hogy bár az épület kívülről akkor még kifejezetten rendezettnek nézett ki, de belülről már nagyon vizesek-salétromosak voltak a falak. Folyamatosan dohos volt a levegő, a hajópadló recsegett-ropogott, mivel már jócskán el volt korhadva. Ehhez jött még, hogy a házban volt egy Füszért-lerakat is, amelyhez rendszerint az éjszaka közepén érkezett meg a teherautó, és akkor kezdtek el rámolni. Ilyenkor persze képtelenség volt aludni. Ráadásul a lakásokba be volt kötve egy vezetékes hangszóró-rendszer, amit csak kissé lehalkítani lehetett, kikapcsolni nem. Ennek "stúdiója" a tanácsházán volt, ott olvasta fel egy illető - meglehetősen döcögősen, tele hibákkal - a 90 százalékban politikai "híreket", vagyis inkább pártpropagandát. Egyszóval kín volt hallgatni a "műsort". Egyik este, amikor papám fáradtan hazaért a munkából, recsegve-ropogva iszonyatos hangerővel megszólalt az általa csak "hazugságláda" névvel illetett készülék. Erre nagyapám olyan haragra gerjedt, hogy vezetékestől együtt letépte a falról a hangszórót és kidobta azt az udvarra.

A hajdani Bakó-ház 2018. november végén, amikor cserélik rajta a tetőt (a szerző felvétele)

A bal oldali sarokrészen volt a Fűszért-raktár. Középen lakott az ügyvéd úr, a túlsó végén pedig anyukámék.

Anyukám 3-4 éves volt, amikor ott laktak, Éva néném 9-10, Mari néném pedig akkor kezdte a gimnáziumot. Nagy előnynek számított, hogy nekik ott volt közel az iskola. Akkor a főutcát Sztálin útnak hívták, a templom előtti tér pedig egy francia kommunista, Jacques Duclos nevét viselte, amit a helyiek közül senki sem tudott helyesen kimondani. Az iskolát viszont több generáció is Rózsa téri iskolaként ismeri.

Szemben, a mai művház (korábbi abc-áruház) helyén akkoriban egy elég forgalmas és zajos Tüzép- telep és kovácsműhely volt. (Gali kovácsmester egykori, addigra már államosított tulajdona.) Annak szomszédságában pedig, az akkori Május1. (most Pánthy) úton egy hentes üzlet, ahol az 50-es évek elején órákat kellett sorban állni a húsért és a hatalmas jégtömbökbe fagyott szovjet tokhalért, amit a hentes fűrésszel darabolt.

Anyumék tehát 1955 kora őszéig laktak ott, akkor ugyanis feladva a főbérlői lakást, elköltöztek egy sokkal szerényebb, de csendesebb ingatlanba, amit meg is vásároltak. Úgy tudom, az ügyvéd úr még egy darabig ott maradt a lakrészében, de az épület állaga miatt újabb lakóknak azt már nem adták ki. Így lassan az egészből raktár lett. Amire határozottan emlékszem az az, hogy amikor az általános iskolát elkezdtem, vagyis 1991 szeptemberében, a sarki bolthelyiségben már a Mini-market működött egészen olyan 2008-ig. 1993-körül nyílt meg a Chip Elektronik üzlet az épület másik sarkán lévő bolthelyiségben. Különös ellentmondás, hogy ott vásároltuk az első műholdvevőnket 1995 őszén, miközben az üzlethelyiségben még akkor is a régi vegyesboltok jellegzetes, kissé dohos levegője volt odabent.

Sokan leginkább Füszért-raktárként ismerik az épületet (hiszen hosszú évekig valóban az volt), ahol nyilván sót is tároltak, de nem kimondottan sóraktárnak épült, illetve nem is ez volt a fő funkciója. Téves hát az a vélekedés, hogy valaha igazi sóházként használták volna ezt az épületet (jóval később is épült!), még ha idősebb emberek akár nem is olyan régen úgy mondták, hogy a sóház felől mennek a templomba.

A '60-as évektől az udvarban működött a helyi ÁFÉSZ villanyszerelő részlegének műhelye, az épület egyik-másik helyiségében pedig irodák voltak. 

Amikor oda jártam iskolába (1990-es évek eleje) még javában működött itt a sarki telephelyen a Zakar-féle sírköves műhely, meglehetős zajjal-porral, nem is igazán ideillő tevékenységként. Majd - úgy rémlik - 2007/08-körül adták el a jelenlegi kínai tulajdonosának az épületet, pontosabban annak utcai részét.