A 230 ÉVES TEMPLOM ÉRTÉKEI, SZÉPSÉGEI

Az idei esztendő jeles évfordulója városunkban, hogy 230 éve, 1789. október 25-én szentelték fel a református templomunkat. Törökszentmiklós belső területén ez az egyetlen műemléki épület.

Az egytornyú templom, így hívják itt sokan, megkülönböztetve a kéttornyú katolikustól. Mindenképpen megérdemli és az évforduló miatt aktuális, hogy kicsit megismerjük a történetét és az építészeti, stílustörténeti részleteit. Különösen így a reformáció október 31-én tartott emléknapja környékén. Szabó József református lelkészt kérdeztem, aki azért is avatott kalauzunk ebben az ismerkedésben, mert nemcsak egyházi oldalról, de művészettörténészként is láttatni tudja az épületet.

Kérdés: Mikor, milyen történelmi korban, körülmények között épült meg a városközpontban máig méltóságot sugárzóan magasodó református templomunk?

Válasz: Korábbról kezdeném a történetet, mert fontosak az előzmények is. Ahol a mai templomunk áll, azzal majdnem szemben volt a település Szent Miklós tiszteletére felszentelt Árpád-kori temploma, egy minden bizonnyal gótikus stílusú, téglából készült épület. Mondhatjuk, hogy az Árpád-házi királyok korában ezen a részen volt Balaszentmiklós szakrális központja, egy szent környezet. A terjedő reformáció hatására ez a templom az 1500-as évek második felében reformátussá lett. Így amikor már korábban is kísérletet tettek rá, majd 1720-ban sikeresen megkezdődött a török idők alatt kihalt vidék újratelepítése, természetszerűleg az elpusztult település templomának romjai közé, környezetébe telepedtek le az elsőként ideérkező református vallásúak. Tetőt húztak a templom megmaradt részei fölé, és itt kezdték meg az istentiszteleteik tartását.

Ez a korszak nem tartott sokáig, mert egyre többen éltek már itt, ezért pár év múlva - ami a szegény jobbágyok erejéből telt - egyszerű, de nagyobb, nádtetős vályogtemplomot emeltek a régi templom maradványainak felhasználásával. Sok nehézséggel kellett azonban megküzdeniük a hitközség tagjainak templomuk megőrzésére: verte a jég, leégette a tűz és főképpen, nem egyszer konfliktusba kerültek az illetékes egri katolikus püspökkel, aki nemcsak egyházi, hanem főispáni, vagyis állami közigazgatási jogokkal is bírt. Ma már nehéz elképzelni, de akkoriban még a katolikus egyház alá tartoztak a református gyülekezetek is, nem volt saját egyházi szervezetük. A várost újra benépesítő Almásy család azonban toleráns volt az új vallású felekezettel, már csak azért is, mert a jókora birtokon szükségük volt a jobbágyok munkájára.

A gyors ütemben szaporodó egyházközösség pár évtized alatt kinőtte templomát, ezért már az 1770-es évtizedben felvetődött egy új, nagyobb épület gondolata. Erre a célra 1782-ben - a II. József által 1781. októberben kiadott türelmi rendeletre támaszkodva -, elkezdték gyűjteni az adományokat, pénzben és terményekben is. Igazi alulról jövő kezdeményezés és finanszírozás volt ez, ami rendkívül nagy vállalás volt az itt élő szegény jobbágyok részéről. Nem kaptak semmilyen királyi támogatást, de még csak arról sem tudunk, hogy az Almásyak hozzájárultak volna pénzzel a költségekhez. Mégis mindössze két év alatt felépült ez az impozáns, nagy épület.

Kérdés: Említette a türelmi rendeletet, amely szabad vallásgyakorlást biztosított a nem katolikus felekezeteknek és megkönnyítette számukra a templomépítést. Bár ebben csak fokozatosan kaptak teljesen szabad kezet. A templom megformálásában, megtervezésében milyen következményekkel jártak a türelmi rendelet előírásai?

Válasz: Valóban a türelmi rendelet lehetőségeit kihasználva kezdtek az építkezéshez, amely ekkorra már lehetővé tette a reformátusoknak is, hogy tornyot építsenek a templomhoz és harangot helyezzenek el abban. De még a mi templomunknál is betartották azt a kötöttséget, hogy a főbejárat nem nyílhat közútra, ezért van kicsit furcsa mód az oldalsó falon a bejárat.

De ami alig ismert, pedig kifejezetten sértő, megalázó rendelkezés volt a türelmi rendeletben, hogy magtár utánzatúvá kellett építeni a protestáns templomokat, a zsidó zsinagógákat. Nehogy összetévesszék a kegyes hívek az ortodox, a zsidó vagy a protestáns templomokat a hivatalos, állami egyház, vagyis a katolikusok templomaival. A mi templomunkon is érződik, ha szerencsére nem is feltűnően, ez az elvárás. Jobban látható ez a magtárjelleg például a híres mádi zsinagógán vagy itt a környékünkön a kunmadarasi református templomon.

És abban sem dönthettek a református közösségek maguk, hogy kivel terveztetik, építtetik meg a templomukat. Voltak az illetékes katolikus püspökségek holdudvarában szakemberek, őket kellett megbízni. Törökszentmiklósra a morva származású Rábel (Rabl) Károly tervezőt és építőmestert jelölték ki Gyöngyösről, aki akkoriban neves szakembernek számított, az Egri Érsekség és a Jászkun Kerület területein számos templom és jeles középület tervezője, építésének irányítója volt. Valószínűleg ő tervezte városunkban is a mait megelőző katolikus templomot. Az ő munkája volt a Kisújszállási református templom is, és ő fejezte be a Debreceni nagytemplom építkezését.

Kérdés: A tervező ízlése, kvalitásai nyilván meghatározzák egy épület jellegét, de legfőként a korstílus nyomja rá bélyegét. A mi templomunkról azt lehet olvasni, hogy barokk stílusban épült. Csakhogy ekkor, a 18. század második felében már felváltotta a barokkot a klasszicista építészet egyszerűbb, letisztultabb formavilága. Ami egyébként jobban is illett a református vallás puritán ízlésvilágához, és ez az épület sem az a kifejezetten túldíszített, hatásvadász elemekkel hivalkodó építmény. Mely jegyei igazolják mégis ezt a stílusbesorolást?

Válasz: Rábel Károlyról úgy tartják, hogy főképpen késő barokk stílusban tervezett, ami jelzi, hogy ez már nem az érett barokk, abból kifelé tart, de még nem is egészen a következő stílusirányzat, a klasszicizmus követője. A mi templomunkat azért nevezi a szakirodalom barokknak, mert az eredeti homlokzata mintegy 100 évig megfelelt ennek a művészettörténeti irányzatnak, barokkos elemeket hordozott. A későbbi változtatások, a torony megmagasítása azonban jórészt eltüntette ezt a jelleget, ám kifejezetten klasszicistának mégsem mondhatjuk a templomunkat. Ma is láthatjuk a torony és a templomhajó tetőzetének találkozásánál a kétoldali oromfalon a jellegzetes csigavonalas (voluta)-díszítést, fölötte a tobozt és a bejáratok keretezése is őrzi a barokkot. 

A rokokó stílusú szószék és az úrasztala

Kérdés: A templom belső berendezése azonban rokokó stílusú, vagyis a barokk egy késői ágának jellegzetességeit mutatja. Mi ennek a magyarázata? Mire a berendezésig jutottak elődeink, addigra rokokóba fordult a barokk?

Válasz: Az uralkodó korstílustól nem volt szokás, de nehéz is lett volna eltérni, hiszen korlátozott volt az a kapacitás, ahol a mesterek a szószéket, az úrasztalát és az egyéb szükséges templomi bútorzatot előállították. Még ezeket is az Egri Érsekség engedélyezte, de sajnos az ottani levéltárban sem sikerült eddig olyan feljegyzésekre bukkannunk, amelyekből részleteket ismerhetnénk meg a tervezőkről, gyártókról. Így nem tudjuk, mennyire volt beleszólásuk a tulajdonképpeni megrendelőknek, a törökszentmiklósi jobbágyoknak a templomuk berendezésébe.

A szószék és az úrasztala eredeti formában van meg ma is, nagy örömünkre. A padozat is az, amelyet 230 évvel ezelőtt behelyeztek az épületbe, amit az is igazol, hogy felismerhetően nem fűrészelt fából, hanem bárddal kifaragott elemekből készült. A beépítéskor a padoknak - spórolásból - csak a homlokzati részét festették be, a többi helyeken nyers állapotában hagyták a fát. Az 1930-as években azonban a padvégekre faerezetet festettek (ezt hívták flóderozásnak), a nyersfarészeket pedig méhviasszal kezelték. Ezek később besötétültek, ezért van, hogy sokan úgy emlékeznek, sötétbarnák voltak a padjaink. De most az általunk végrehajtott felújítás során nemcsak a szószéket és az úrasztalát újítottuk fel, hanem befestettük a teljes padozatot a korabeli, a rokokó színvilágának megfelelő világos kékes-szürkére. 

Kérdés: A torony megmagasítását már említette, de lehetett más változtatás is az idők során. Miben tér el az általunk ismert épület attól, amilyennek 1789-ben felszentelték? Mit építettek hozzá az idők során, mit változtattak rajta akár a külsejében, akár a belső építészeti kiképzésében? És ezek a változtatások mennyire illettek bele az épület eredeti stílusába?

Válasz: Az első legfontosabb beavatkozás a templom történeti épületébe - egy villámcsapás nyomán - 1881/82-ben a torony megmagasítása volt, annak érdekében, hogy kialakíthassanak benne egy tűzőrségi szobát és megfigyelő erkélyt a torony körül. A torony eredeti külső formáit teljesen átalakították, ekkor egyszerűsítették le a homlokzaton az eredeti barokkos elemeket.

Következő alkalommal 1899-ben a belső kiképzéshez nyúltak hozzá jelentős mértékben, mert úgy találták, hogy az egyszerű, sík kiképzésű mennyezet igen rossz állapotban van. Bolthajtásos, ívelt álmennyezetet tettek a régi alá mintegy két méterrel. Mivel magas volt a templomhajó, az egész belső tér nem tűnik ezzel együtt sem zavaróan nyomottnak, a karzatoknál azonban érzékelhetően megfogyatkozott a belmagasság. Reprezentatív jellegéből emiatt sajnos veszített a templomhajó. És mert ez a magasság már nem volt elegendő, az orgonát is el kellett helyezni a szószékkel szembeni saját karzatáról a torony felőli oldalra. A terem két végében eredendően is volt karzat.

A gyülekezet lélekszámának növekedése később szükségessé tette, hogy a keleti falon, a szószékkel szemben immár a teljes hosszban képezzenek karzatot. Ez a vasbeton szerkezetű építmény praktikus, robusztus nehézkessége viszont nem illik a barokk, rokokó környezetbe. És mindezen változtatások miatt az ablakok formáján is módosítani, egyszerűsíteni kellett, sőt új ablaknyílásokat vágni, ezáltal ugyancsak gyengítve a barokkos jelleget.

Ezek voltak a legfontosabb átalakítások, de persze később is voltak korszerűsítések az épületben, például fűtés beszerelése, új orgona beépítése. Az épület szerkezetét, megjelenését azonban ezek nem másították meg.  

Vizesedés a falakon 1986-ban (Szabó Józseftől kapott felvétel)

Kérdés: 1986-ban kezdődött az a legutóbbi nagy felújítási folyamat, amelynek során jelentős mértékű külső és belső épületfelújítást végeztek, majd a befejező szakaszban, 2012/13-ban a belső berendezést, bútorzatot is megújították.

Válasz: Amikor mi a feleségemmel 35 évvel ezelőtt idekerültünk, siralmas állapotban volt az épület. Körben az ablakok magasságáig fel voltak vizesedve a falak, omladozott a vakolat. A padláson több mázsa denevér- és madártrágya szívta magába a nedvességet, és eregette a bűzt az egyébként is dohos belső térbe. Az épület sértetlen vízzáró rétegen áll, ezért a problémát a csapadékvíz-elvezetés hiányosságai okozták, illetve az, hogy valamikor bauxitbeton lábazatot készítettek kívülről a falak aljához, ami lehetetlenné tette a falak szellőzését.

Hatalmas munkába kellett hát kezdenünk, hogy megszüntessük az addigi károkat, és elhárítsuk a további vizesedést. A templomhajóban belül földcserét kellett végrehajtani, a régi vakolatot leverni, a padokat a falak mellől kiemelni. Azért is nincs alul visszavakolva, csak meszelve a téglára, hogy segítsük a fal szellőzését, illetve a salétromosodás kiütközését mérsékeljük. Most elmondhatjuk - szakértői véleményekre is alapozva -, hogy teljesen száraz az épület, megállítottuk a vizesedést, egészséges a templomban a levegő. Ezt a sikeres műveletet még a műemlékvédelmi hatóság is elismeréssel nyugtázta.

Az addig falhoz záródó padsorokat rövidebbre vettük - ez a berendezést illetően érdemi változás -, egyrészt, hogy ezzel is segítsük a falak levegőzését, a kiszáradást, másrészt meglehetősen hosszúak a sorok, így könnyebben, két irányból lehet kijönni, ha valaki esetleg rosszul érzi magát. 

Az utólagosan beépített boltíves álmennyezet érezhetően elvett az épület belmagasságából

Kérdés: De ha most már tökéletesen száraz az épület, nem tervezik, hogy visszavakolják a nyerstéglás részeket?

Válasz: Nem tervezem, két okból sem. A salétromot nem lehet kiűzni a falból, az mindenképpen átütne a vakolaton. A műemlékvédelemben pedig manapság az az irányzat, hogy lehetőség szerint minél többet mutassunk meg az épület eredetiségéből, és ha már nálunk kényszerből így alakult, akkor hadd lássák az emberek a szépen rakott téglafalat.

Kérdés: Még a nem annyira régmúltból jut eszembe, hogy valamikor az 1990-es évek vége táján a mindaddig fehér templomot átfestették nekünk bántó sárgára, fehér keretezéssel. A református egyházközség tagjai közül sokan olyannyira idegenkedtek ettől a színtől, hogy nem is szokták meg. Önök a mostani felújítás során évekkel ezelőtt visszafestették az épületet az eredeti színre. De mi volt a besárgítás oka?

Válasz: Valóban idegen volt itt az a tipikusan Habsburg-, Mária Terézia- vagy monarchia sárga - több elnevezése is van -, és ami bizarr a történésben, hogy egy soproni illetőségű, tehát az osztrák/nyugat-dunántúli színvilágban szocializálódott műemléki szakember írta elő itt az alkalmazását.

Az alföldi református templomok eredetileg mind fehérre voltak festve, aminek - azon túl, hogy egyszerű és olcsó volt - megvan a kortörténeti magyarázata: Ezzel igyekeztek a törököket megtéveszteni, vagy ha úgy vesszük, éppenséggel orientálni és ezzel védeni magukat, hogy protestáns isten házáról van szó, nem az uralkodó királyi házhoz tartozó, akkori államvallás, a katolikusok templomáról. Az ismert ellenpélda, a kezdetektől sárga színre festett Debreceni Református Nagytemplom, de amikor annak az építése 1823-ban befejeződött, a törökre már nem kellett ilyen szempontból gondolni. 

Kérdés: Törökszentmiklósnak csupán két országosan jegyzett műemléke van, benn a városban csak ez az egy. (A másik a Szenttamási kastély). Mikor és milyen értékei alapján kapta meg a református templom ezt a minősítést?

Válasz: Pontosítanom, kell: Mindkét épület hivatalos besorolása műemlék jellegű épület, bár a gyakorlatban - különösen ma már - ennek a különbségnek nincs jelentősége. Hogy pontosan mikor történt ez a besorolás, azt nem tudjuk visszafejteni. Valamikor az 1980-as évek elején viszont megindult egy folyamat, az ország idegenforgalmi vonzerejének növelése érdekében, és mivel ezek a régi szép épületek megvoltak, koruknál, építészeti értéküknél fogva kaptak nagyobb figyelmet. Túl sok pénzt azonban nem tudott a kormány ezekre fordítani, így inkább csak a kiemelt műemléki besorolású épületek, épületegyüttesek lettek központi forrásból felújítva. 

Fontosnak tartom ezért megjegyezni, hogy sem állami, sem uniós pályázatot nem nyertünk, az egyházközség a saját erejéből végezte és végzi a felújítást és a templom folyamatos karbantartását. Ezért gyakorlatilag 35 éve folyamatosan dolgozunk a templomunkon. Jelenleg a torony erkélyének a szigetelésével foglalkozunk. Közben gyűjtjük a pénzt egy külső festésre, amely lassan újra esedékessé válik.

Kérdés: Markót Imre, építész szakember polgármesterünk többször említette már, hogy az Alföldnek ez a vidéke nagyon szegény építészeti emlékekben, ezért is kell óvni, védeni azt a keveset, ami megmaradt a történelem viharai után is. És ezért is kaptak itt talán könnyebben műemléki besorolást egyes épületek. Mi ennek az oka?

Válasz: Kétségtelenül ez a helyzet, aminek megvan a történelmi magyarázata. Itt, az Alföld szívében nagy földbirtokok voltak, amelyeket az olcsó jobbágymunka működtetett. A földbirtokosok nem alapítottak városokat, városias településeket. És azt a kevés komolyabb épületet, ami mégis létrejött, szétdúlták a török hadak, majd a török kiűzésének pusztító háborúi.

A hódoltság utáni birtokviszonyok kialakítása sem kedvezett az igényes magán- és középületek építésének, hiszen az elnéptelenedett vidékek földjeit ingyen vagy mint itt is, fegyverváltság fejében adományozta oda az uralkodó. De mert a korábbi birtokosok nemegyszer megtámadták az új földesurak jogosultságát, hosszú ideig bizonytalanok is voltak a tulajdoni viszonyok. Ilyen körülmények között nyilván nem építettek kvalitásos épületeket a településeken. A megszerzett földbirtokok elsődleges megélhetési, vagyonszerzési forrásul szolgáltak, uraiknak nem volt érdekük, hogy a polgáriasodás felé vivő úton szabad királyi városokat alapítsanak, ahol az építészet is jelentősebb értékeket hozhatott volna létre.

Törökszentmiklós urai, az Almásyak ráadásul nem is sáfárkodtak jól a kapott földbirtokkal, hamar elkezdődött annak szétdarabolódása. De mert a család katolikus hitű volt, a Kálvária, valamint az egymás utáni katolikus kápolnák és templomok megépítését segítették. Jelentős középületek azonban csak az 1900-as évek elején épültek.

Sebők Emília

A színes képek a szerző felvételei.


Régi és új fotók a templomról: Fotógaléria